Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1893)

180 I. VAGYONJOG. fogva alp. kifogása következtében a fentidézett törvényszakaszok nyomán vizsgálandó, h. fp. keresete és pedig ez esetben attól a naptól számított egy év alatt adatott be, a melyen alp. az árut a czimzettnek tényleg kiadta. — Curia: Hhagyja. (92. márcz. 11. 982. J. Sz. VI. 456. 91.) Fuvarozási 433. Curia: A K. T. 411. §. szerint a fuvarozót a fuvarozási szerűbe*, zó'désbó'l eredő követelések erejéig az árukra zálogjog illeti s e jog addig: 409. §. áll fenn, mig a fuvarozott áruk az átvevőnek kiszolgáltatva nem lettek^ továbbá, hogy a zálogjog alapján, mely az áruk tulajdonosa ellen elrendelt csőd esetében is hatályos, a fuvarozó követelésének kielégitése végett a 409. §. értelmében a fuvarozott áruk részbeni vagy teljes eladását követelheti. Az ilynemű árverések a keresk. eljárás tárgyában 1881. nov. 1-én kelt igazságügyministeri rendelet 10. §. értelmében perenkivüli uton lévén eszközlendők, ebből folyólag kétségtelen, h. a fuvarozó követelésének valódisága és mennyisége az árverés elrendelése előtt birói határozat tárgyát nem képezheti, hanem az eljáró biróság csak azt tartozik vizsgálni, vájjon a fuvarozó követelése olynemü-e, minő a K. T. 409. §-ban emlitve van és h. a fuvarozó zálogjoga nem szünt-e időközben meg. Felfolyamodónak a tárgyalás folyamán is érvényesitett az a kifogása tehát, h. ellenfelének a szóban forgó fuvarozási ügyletből származtatott fuvardíj követelése valótlan és h. az ennélfogva a K. T. 409. és 411. §. intézkedésének hatálya alá nem vonható, figyelembe nem vehető ugyan, mindamellett helyesen határozott az e.-biróság, midőn G. F. czéget árverés iránti kérelmével elutasitotla \ mert felfolyamodó, a K. T. 409. §. értelmében elrendelt mhallgatása alkalmával, melynél alakszerű periratoknak a prdts 117. §. szerint különben sem lévén helye, a bírónak volt kötelessége az ügyre befolyással biró tényrállást hivatalból is tisztába hozni, nem ismerte el, h. G. F. a kérvényében emiitett körülbelül hatvan öl fát zálogjogának gyakorolhatása végett visszatartotta és felfolyamodónak át nem adta, hanem bár ugyan nem a tárgyalás elején, azt ismételten és határozottan tagadta, mivel szemben G. F. azt, h, az elárverezendő tárgyak bármely része is birtokában volna, bizonyitani meg sem kísérletté. (91. máj. 5. 670. Ü. L. 91. 29.) 410. §. 4.14. Bp. tábla: Alp.-nek a kereseti jog elévülésére alapított kifogása nem volt birói figyelembe vehető, mert a K. T. 410. §-a szerint a fuvarozási ügyletekre is alkalmazandó 390. §-nak az elévülésre vonatkozó rendelkezése csak azokra az esitekre nyer alkalmazást, melyekben a fuvarozónak a fuvarozandó áru tényhg átadatott, midőn tehát a fuvarozó az ügylet teljesítését foganatba vette; akkor azonban, midőn — mint a jelen esetben — a fuvarozó az árut át nem vette, sőt az ügylet létrejöttét el nem ismeri, a nem teljesítés miatt kártérítés érvényesítése tekintetében az általános magánjog elévülési szabályai irányadók, ebből a szempontból pedig fp. keresete el nem évült. (90. febr. 4. 5028/89.) — Curia: Hhagyja. (91. okt. 27. 1088/90. J. Sz. VI. 182.) 435. Bp. tábla : Tekintve, h. az áru kiadása napját maga fp. is keresetében 1887 aug. 22-ére teszi, a keresetet azonban csak 1888 decz. 21-én. vagyis egy éven tul adta be ; tekintve, h. az ezen időpontot megelőző levelezés és alkudozás a kereset b adásától számítandó elévülési időre nincs befolyással, keresete elévült és mint ilyen elutasítandó volt. — Curia: Hhagyja. (92. márcz. 11, 982/91.) J. Sz. VI. 456.)