Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1893)

s I. VAGYONJOG. Birtokhábori- 17. Guria: Yisszahelyezési keresettel csak olyan ut használatának tás. mháboritása orvosolható, a mely más tjdonát képező ingatlanon mint dologMegháboritás bani jog gyakoroltatott; ilyen jog pedig csak szolgalmi jog lehet, mint a tjdonút használa- ban foglalt jogok egyike s igy az úthasználatnak, h. annak megháboritása tában. Szires- visszahelyezési keresetnek tárgyát képezhesse, szolgalmi jog jellegével kell ségböl megen- birnia; vagyis az utat használó szándékának oda irányzottnak kell lennie, gedetthaszná- h. azt mint már mszerzett szolgalmi jogot, vagy mint ennek elbirtoklás által lat. való mszerzése alkalmas birtoklást gyakorolja. (7525/85). 18. Curia: Fp. az alpsek birtokán átvezető út használatába kértén magát visszahelyeztetni, azt tartozott volna bizonyítani, h. ő a használatot szolgalomszerüen gyakorolta, mert különben az vélelmezendő, h. a használat engedélyen vagy elnézésen alapult, ilyen használat pedig arra törvényes alappal nem szolgálhat, h. fp. abba birói uton visszahelyeztessék. Ha tehát fp. az alpsek földjén át is járt, minth. fp. az ellenkezőt nem bizonyította, ezen átjárás csak a tjdonos tetszésétől függőnek tekintendő és pedig a fenforgó esetben annyival inkább, mert maga fp. a tárgyalás folyamán beismerte, h. több izben, a midőn fp. a peres uton járt. alpsek rákiabáltak és fenyegetőztek, ezenfelül pedig S. Mór és M. József tanuk vallomásaiból is az tűnik ki. hogy az ut használata engedélytől függött. Megvonván pedig alp. fptől az engedélyt, illetve a további használatot elnézni nem akarván, fp. pedig a jogos használatot nem bizonyitván. fpt keresetével elutasítani kellett. (92. márcz. 1. 408. J. 92. 61.). 19. Curia: A tényleges birtokos, avagy valamely jogot gyakorló egyén, a birtoklást, illetve a joggyakorlást megháboriióval szemben jogának czimét és szerzésmódját rendszerint nem tartozik bizonyítani, miből következik, h. a jelen esetben is fp. kinek az átjárást a vonatkozó hosszas joggyakorlását alp. beismerte, az azt megakadályozó alpsel szemben nem kötelezhető arra. h. az út használatára vonatkozó jogosultságát kimutassa, hanem ellenkezőleg alpst, mint ki önsegélyt kívánt alkalmazni, terheli a bizonyítás kötelezettsége arra nézve, h. fp. átjárása csakis alp., ill. a tjdonos tetszésétől függő időtartamban gyakorolható: és mert az első bíróság által szövegezett főeskü. letétele esetén bizonyítva lévén az, h. fp. az átjárást nem a tjdooos tetszésétől függőleg, vagyis kérelmére gyakorolta. — fp. ez esetben az átjárás további gyakorlatába sommás uton visszahelyezendő volt. (91. jan. 10. 9459/90. Ü. L. 91. 6.). 20. Curia: Fp. azt] panaszolja keresetében, h. őt alp. a keresetben megjelölt helyen vezető, fp. által folyton békésen használt úton való átjárásban 87. őszén, a midőn azon úton az erdőből fagalyakat vitt, megakadályozta s az út használatától eltiltotta. Ennek ellenében alp. a tárgyaláskor azt adta elő, h. az ö rétjén vezető kérdéses gyalogút használatát nem akadályozta, hanem mivel fp. a panaszolt alkalommal az erdőből vitt fagalyakat ezen gyalogúton át a földön hurczolva szállította és ezáltal alperes rétjén kárt okozott, alp. fpnek a fagalyaknak ily hurczolását megtiltotta. Tekintve, h. fp. a fagalyaknak az alp. által előadott módon történt szállítását nem tagadta s minth. a per során kihallgatott tanuk vallomása szerint a kérdéses helyen tényleg csak gyalogút létezik, alp. panaszolt cselekménye a sommás visszahelyezés alapjául szolgáló megháboritás tényálladékát nem állapítja meg. (91. jul. 29. 5612. J. 91. 153.). 21. Curia : Fp. olyan ut használatába kérvén magát visszahelyeztetni,