Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

CSALÁDI JOG. 73 kérdés, h. a tartás fizetésének idejére kötelezhető-e alp. a hozomány után is A különválva külön kamatot fizetni, jelen perben elbírálás alá nem jöhet. (91. jan, 15. élő nő tartása. 10195/90. J. 91. 49.) A tartásdíj 2. Curia: Az ügy érdemét illetőleg a m.-biróság Ítélete azért hagyatott követélhrtéséhelyben, mert jóllehet az ideiglenes nőtartás rendszerint csak a válóper befeje- neh alapja, zéseig jár, de mintán ennek főleg az az indoka, Ti. a válóperben hozandó itélei által a vagyonjogi kérdések és igy a nőtartás meg állapítása is végleg rendeíendők, kétségtelen, h. oly esetekben, a melyekben a válóper elintézésére illetékes felekezeti egyházi bíróságok a vagyonjogi kérdések elintézésére birói hatáskörrel nem bimak, az ideiglenes tartás akár Ítéleten, akár eggezségen alapuljon, mindaddig követelhető, mig a polgári bíróság a vagyonjogi kérdésekben nem határoz; mert továbbá jelen esetben felp. kereseti joga annál kevésbé jöhet kifogás alá, minth. az 1868. évi 48. t.-cz, 1, §-a értelmében a vegyes házassági pereknél mindegyik félre nézve egyedül a saját illetékes bírósága által hozott Ítélet lévén irányadó, a 2. •/• és 3. •/. alatt csatolt Ítéletekkel a válás felp.-re vonatkozólag elbírálva nincsen, az ily körülmények között egyedül eldöntendő az a kérdés pedig, vájjon felp. valóban kénytelen volt-e férje házát elhagyni, megoldást nyert a szentszék előtt indított válóperben, a mennyiben a C. és D. alatt csatolt jegyzőkönyvek tanúsága szerint alp. az együttélés lehetőségét önmaga beismerte; mert végre annak mvitatása és eldöntése, vájjon az A. alattiban kötelezett és eddig tényleg kifizetett összeg arányban áll-e alp. jövedelmeivel és annak taglalása, vájjon a jövedelem az A. alatti kelte óta emelkedett vagy apadt-e, az ideiglenes tartás kiszolgáltatását czélzó jelen perben el nem bírálható, hanem a végleges tartás megállapítása iránt indított pernek képezi tárgyát. (89. márcz. 28. 2127/88. Ü. L. 89. 15.) 1. Bp. tábla: Az e. b. Ítéletét hhagyja. Az alp. részéről 2-/- alatt Tartásdíj meg bemutatott curiai ítélet szerint a felp. női tartásdíj iránt támasztott kerese- nem állapítása tével nemcsak a másodfokú ítélet kapcsán a kereshetőségi jog hiányaira nézve felhozott abból az okból utasíttatott el, h. a válóper még folyamatba nem tétetett, hanem azért is, mert a felp. nem igazolta, h. férjének durva bánásmódja miatt volt kénytelen annak házát elhagyni, az a körülmény tehát már itélt dologgá válván, h. a tényleges külön élésre nem az alp. szolgáltatott okot, ugyanerre az időre női tartásdíj csak perujitási czimen volt volna követelhető. De helyesen utasíttatott el a felp. a válóperben hozott határozat keletkezése, ill. jogerőre emelkedése után eső időre támasztott női tartásdíj követelésével is: mert a bemutatott szentszéki Ítélet szerint az ágy- és asztáltóli elválasztás, mind a két fél vétsége folytán van elrendelve, ezzel az ítélettel szemben pedig a felp. olyan adatokat fel nem hozott, a melyek alapul szolgálhatnának arra, hogy az alp. tartásdíj fizetésére köteleztessék. (80. decz. 16. 48781. sz. a.) Curia: Hhagyja. (90. szept. 19. 2067. J. Sz. III. 525.) 2. Bp. tábla: Felp., mint alp.-nek neje csak azon esetben kívánhatna a férjétől tartási dijat, ha férje nem felp.-nek hibája miatt szüntette volna meg a közös életet; már pedig azt maga felp. sem tagadta, h. az 1884. évi decz. 6-án férjét elhagyta és jan. 24-ig a közös lakásba nem tért vissza, s igy a különválásra első izben ő adott okot, mert továbbá L. Antalnak azon vallomása, hogy ő felp.-hez leveleket vitt, kapcsolatban M. Márkus vallomásával, továbbá S. Ferencz tanú azon előadása, h. ő felp.-sel együtt bezárva