Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

74 CSALÁDI JOG. A különválva találtatott, azt is bizonyítják, h. az együttélés nem felp. önhibáján kivül álló élö nő tartása, indok miatt, hanem azért lett megszakítva, mivel ő nem folytatott a törTartásdij meg vényes feleséghez illő életmódot, ez esetben pedig megszűnt azon joga, h. nem állapítása férjétől tartási dijat követeljen. (85. ápr. 15-én 14,329. sz.) Curia: Hhagyja. — Indokok: Felp. azt, h. a válóper folyamatba tétetett volna, nem bizonyította. A dolog ily állásában pedig a házassági viszony tényleges felbontása miatt, íelp.-nek, alp. férje ellen a tartáshoz csak azon esetre lehetne jogos követelése, ha a perben bebizonyította volna, h. alp. öt indokolatlanul hagyta el, ez azonban a perbeli adatokhoz képest, tekintettel különösen arra, h. első sorban felp. hagyta el alp.-t és h. csak 6 heti távollét után tért vissza, hitelt érdemlőleg támogatottnak nem tekintetik. (85. jun. 19-én 4234. K. P. X. 23.) 3. Curia: Felp. saját beismerése szerint is, jóllehet férje erkölcsi botlásának tudomására jutása után, vele egy födél alatt közös háztartásban élt férjét tényleges kényszer nélkül önként hagyta el és ámbár alp. Sz. Sz. szobaleányt, aki az egyenetlenségnek okozója volt, szolgálatából elbocsátván, a per adatai szerint a kibékülésre felp.-nél gráczi látogatásával kísérletet tett, ezt visszautasította, tekintettel tehát arra, hogy az önként távozó nő férjétől a válóper folyama alatt csak közös háztartásban természetbeni lakást és tartást követelhet, ezt pedig az alp. a lelkész és tszék által eszközlött békéltetések alkalmával ugy a per folyamán is állhatatosan felajánlotta és a házasélet folytatását szorgalmazta, de különben sem merült fel oly körülmény, mely felp.-t említett igényeinek érvényesítésében akadályozta volna, e mellett nem is állítja, h. alp.-t e tekintetben felszólította és kívánsága megtagadtatott volna, a válóper folyama alatti időre neki nőtartás a fennebbi okoknál fogva, a házassági kötelék felbontása utáni időre pedig azért nem ítéltethetett meg, mert felp. a helyett, h. női hivatásához képest férjével a házi gondokat megosztotta és kötelességeit teljesítette volna, férjét évenkint hónapokon át magára hagyta és szórakozást más helyeken keresett, következve a meghasonlás alapjára ezen elhanyagolás is okot szolgáltatott, továbbá az ideiglenes elválasztást, ill. a házassági köteléknek alp.-re vonatkozó felbontását s igy a házas viszony megszüntetését keresetével maga kérelmezte, miután a fentebbiek szerint teljesen vétlen félnek ő sem tekintethetik, tartásdijt nem igényelhet. Végül a perköltséget a per természeténél és körülményeinél fogva kellett az 1868 : L1V. t.-cz. 251. §. értelmében kölcsönösen megszüntetni. (87. szept. 13-án. 5000. Ü. L. 8740.) 4. Curia: Alp. csak arra kötelezhető, h. nejét saját (alp.) lakásán tartsa el, v. ha azt, mint a per folyama alatt nyilatkozott, magához fogadni nem akarná, erre közhatósági v. bírói uton kényszeríthető, de alp. lakásán kiviili külön tartást felp. csak válóper indítása esetében ennek folyama alatt követelhet; miután azonban jelen esetben eddig a peresfelek között a válóper még folyamatba nem tétetett, felp. időelőtti keresetével elutasítandó volt. (82. aug. 16,4771. Dt. X. II. 3161.) 5. Curia : Felp. azt, h. a közös lakást férje magaviselete miatt kényszer ült-e volt elhagyni, perrendszer illeg nem bizonyította, mert felp.-nek a per során kihallgatott tanuk vallomásuk szerint a felek czivakokásán jelen nem voltak, s igy nem tudhatják, b. arra ki szolgáltatott okot, ama körülmény pedig, h. ezen czivódás napján előbb alp. férj távozott el a lakásból s nejét, felp.-t néhány napig magára hagyva, az ugyanazon városban lakó szüleihez