Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

CSALÁDI JOG. 55 nem lehet. Innen van, h. a mennyiben a házastársak közös keresménye által mind az özvegyi, mind a viszonos hitvesi örökrész gyarapodik, a magyar szerzemény, jogtudósok a közszerzeményhez való jogot mint a törvényes örökösödés A közszerzeegyik esetét tárgyalják és az összes tanok, valamint a törvényes gyakorlat mény követel abban foglalhatók egybe, h. ott, a hol a nő a törvény erejénél fogva (ipso hetese és bh jure) köz kereső, az egyik házastárs a másik házastársnak a közszerzeményből tositástt. őt illető fele részéről végrendeletet nem alkothat. És innen van, hogy azon időben, midőn minden jogesetre szabatosan meg volt- állapítva azon perut, melylyel a jogaiban sértett fél jogait érvényesíthette, a közszerzeményt ill. csak arra létezett perut, h. az egyik házastárs által a közszerzeményről alkotott végrendelet félretételével a másik házastárs a közszerzeményből őt ill. fele részét a végrendeleti örököstől követelhesse, de nem volt perutnak helye arra, h. az egyik házastárs a másiktól közszerzeményi részét a házasság felbontása előtt követelhesse. Minth. pedig a közszerzeményre nézve az osztr. polg. tvkönyv behozataláig fenállott magyar jog szabályait az 1868. évben alkotott s a magyar magánjog visszaállítására vonatkozó ideigl. törv. szabályok nem változtatták meg, sőt a 13. §. világosan kimondja, »h. a házasság alatti közszerzeményre nézve a korábbi magyar törvények változást nem szenvednek«. holott a végrendelkezési jogra és a törvényes örökösödés más eseteire lényeges változtatásokat foglalnak magukban, de e részben azóta sem hozatott ellenkező törvény, önként következik, h. a mint ezelőtt nem volt. ugy most sincs joga egyik házastársnak a másik ellenében a házasság tartama alatt a közszerzemény megosztását, álljon az ingó v. ingatlan vagyonból, követelni. De a közszerzemény biztosítása sem követelhető a házasság tartama a. Ha ugyanis a biztosítást szoros értelemben veszszük, ugy mint azt az 1881 : LX. t.-cz. IV. czime tárgyalja, annak helye nincs azért, mert a közszerzemény létezése a házasság felbontásáig bizonytalan lévén, az ehez való jog csak a házassági kötelék felbontása után. midőn a közszerzemény létezése bizonyossá vált. érvényesíthető. Ha pedig a biztosítást oly értelemben veszszük, h. az. a mi a házasság a. bizonyos időben szereztetett, bizton fenmaradjon azon időre, midőn a házassági kötelék megszűnik, ilynemű biztositásnak szintén nincs helye, mert törvényeink szellemében csak az képez közszerzeményt, a mi a házasság megszűntével mindenik házasfél saját külön vagyona és az adósságok levonása után mint felesleg mutatkozik. Ezekhez képest nem lehet helye a biztositásnak sem az ingókra, sem az ingatlanokra nézve, ez utóbbiakra nézve pedig sem perfeljegyzés, sem a közszerzemény tkkvi kitüntetése által; a perfeljegyzéssel azért nem, mert annak csak akkor lehetne helye, ha a házasság tai'tama a. a közszerzemény megosztása perrel követelhető volna, ez pedig a fentebbiek szerint meg nem engedhető, de különben is a perfeljegyzésnek a tkkvi rendelet és a Curia 11. sz. döntvénye szerint csak törlési pereknél van helye; a közszerzemény kitüntetésével pedig azért nem, mert a házasság megszűnte előtt nem lehet meghatározni, van-e közszerzemény. Mindezeknél fogva ki volt mondandó, h. a házasság tartama a. a közszerzeménynek sem megosztása, sem biztosítása és pedig sem ingó, sem ingatlan vagyonra nézve meg nem engedhető. Magától értetődik egyébiránt, h. ezen határozat ki nem terjed azon esetre, midőn a házasfelek egymástól már tényleg elváltak és közöttük a válóper, melyben a közszerzemény megosztása is követelhető, már folyamaiban van. Ily esetben