Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)
CSALÁDI JOG. 49 alp. nem bizonyította, h. a szerzést saját külön vagyonából eszközölte, mint KÖZfelp. anyjával való házasság ideje alatt szerzettet, közszerzeménynek kell tekin- szerzemény. teni, mint ilyen pedig tulajdonjogilag fele részben az édes anyja jogán felp.-t, A közszerzemásik fele részben pedig alp.-t illeti meg. (5746|87. Dt. XX. 822.) mény megálla30. Curia: Ha alp. pót- és becslő esküt tesz arra,h. a felp.-nővel házas- pdása. ságra lépése előtt jelentékeny ingó vagyonnal birt, mely értékben túlhaladja a kereseti ingatlanokat és h. ezen külön vagyonának eladási árán vette a kereseti birtokokat, felp. keresetével elutasittatik. Az eskük le nem tétele esetében felp. azon állítása fog érvényre jutni, h. a kereset tárgyává tett ingatlanok, mint a házasság tartama alatt szerzett vagyonok, közszerzeményt képeznek s mint ilyenek, törvénynél fogva, felp.-t fele részben tulajdonjogilag megilletik. (6725187. Dt. XX. 322.) 31. Bp. tábla: Azon körülmény, h. a nő a 2. férje után maradt vagyonhoz csak a 3. férje által indított per folytán jutott és h. ezen per költségei és a 2. férj után maradt hagyaték terhei a 3. férj által fizettettek ki> a 3. férj közszerzői jogát meg nem állapítja, hanem neki csak követelési jogot ad a kifizetett összeg erejéig neje hagyatéka s ill. örökösei ellen. (18,367185.) 32. Bp. tábla : A felp. nő által közszerzemény czimén igényelt ingóságok tekintetében, ha bebizonyitottnak elfogadtatik is, h. azok a végelválást kimondó Ítélet hozatala idején valóban alp. (volt férj) birtokában mvoltak, miután az elválasztás kimondása daczára tovább együtt éltek és gazdálkodtak s ebből kifolyólag a közös háztartás és gazdálkodás költségei alp., mint család' fő által viselteknek vélelmezendök, felosztás alá vehető közszerzeményi értéknek csak azon érték tekintethetnék, mely a tényleges különválás idején meg volt, ilyet azonban felp. nem igazolt. Alp. rabtartási költségeire fordított összeg nem tekinthető oly értéknek, melyből felp. nő közszerzemény czimén valamit igényelhetne. (20,986 85. Dt. XtV. 329.) 33—36. Lfi.: Közszerzeménynek csak az a vagyon tekinthető, mely a házasság előtt létezett vagyon értékét felülmúlja, anélkül, h. a szerzés ideje v. a házasság tart. a. fmerült bármely körülmények figyelembe lennének vehetők. (6669/75. Dt. r. f. XIV. 209.) — Azonos határozatok : 11563/78. (Dt. r. f. XX. 89.) — 5464/78. (Dt. r. f. XXI. 182.) — Bp. tábla : 21186/83. (Dt. VII. 332.) — Curia: 6353/83. (Dt XI. 55.) — 218/85. (Dt. XIII. 321.) 37. Lfi.: Hol szerzemény nincs, nem lehet szó közszerzeményről, melynek fogalma nem az egyes dologra, hanem az összes vagyonra vonatkozik. (5497/77. Dt. r. f. XVIII. 178.) 38—40. Lfi.: Azon tény, h. a nő vagyonából a házasság ideje a. a férj ingatlanaiba tetemes beruházások eszközöltettek, a közszerzeményi jog érvényesítésére önmagába igényt nem nyújt. A nőt ezen alapon csak azon jogosultság illetheti, h. az építkezések és egyéb bebizonyítható befektetések értékét követelhesse. (4821/77. Dt. r. f. XVIII. 185.) Azonos: Lfi. 3288/77. (Dt. r. f. XVIII. 127.) — Curia: 423/88. 1. Lfi.: A házasság tart. a. kifizetett adósság közszerzeménynek nem Adósság törtekinthető s ennélfogva egyik házastárs elhunyta esetén a másik házastárs iesztése a háa kifizetett adósság felének mfelelő összegnek, mint közszerzeménynek, a zasság alatt hagyatékból leendő mtéritést nem követelheti. (2308/75. Dt. XIV. 130.) 2. Lfi. : Nem tekinthető szerzeménynek az sem, h. a bekebelezett Márkus. Felsöbirósági határozatok. II. 4