Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)
CSALÁDI JOG. 47 mert az alp. részéről azon irányban felajánlott bizonyítás, h. ő Újvidékre Kozvaló átköltözés idejében és a házasság megkötése előtt nagyobb értékű ingó szerzemény, vagyonnal birt, miután a tanuknak e tekintetben határozott tudomásuk nin- A közszerzecsen, eredményre nem vezetett, és mert végre alp. arra nézve, h. a kérdéses mény megálló* ház vételárát és épitési költségeit is, saját vagyonából v. ennek jövedelmé- p/tása. bői fedezte, elfogadható bizonyítékot nem is ajánlott, mely körülmények kapcsolatosan arról, h. a vagyon értékének a bázasság tartama alatti csökkenése, — mely a közszerzemény létezését a fentebbiekről kifolyólag kétségessé tenné — éppen nem bizonyittatott, a közszerzeményi jognak és igénynek megállapítását indokolják. Mert a házassági kötelékből folyó azon kötelezettség, melynél fogva a nőnek temetkezési költségeit a férj viseli, csak akkor nyerhet alkalmazást, ha a nő saját vagyonnal nem rendelkezik, s ilyen vagyon a hagyatékában nem létezik, mely eset jelenleg fenn nem forog ; az e czimen felhasználható költség rovatába azonban a gyógyítási költség, mely a házas felek közti viszonyban közös háztartási kiadásnak tekintendő, továbbá a síremlék felállítása körül felmerült költség nem sorozható, és az örökös kifogása következtében ennek és a hagyatéknak terhére felszámitható nem volt, miután a gyógyítási költség a közös háztartásból fedezendő, a síremlékre fordított kiadás pedig szükséges költségnek nem tekintethetvén, a jogosított örökösnek hozzájárulása és beleegyezése nélkül ennek terhére fel nem róvható, a temetkezési költség azonban a fentebbi összegben megállapítandó és levonásba volt hozandó, mert a viszonválaszhoz 37—48, továbbá 50—61. sz. a. csatolt számlák és nyugták a temetkezés alkalmából felmerült és alp. által fizetett költségekre vonatkoznak és összeadva 41^> frt 30 krt eredményeznek. (84. decz. 17. 3051. P. T. IX. 17.) 20. Curia : Felp. maga beismerte, h. Sz. István 1866-ban midőn hozzá férjhez ment, sertéskereskedéssel foglalkozott; ezen ténykörülmény és alp.-ek tagadása ellenében tehát felp. köteles lett volna igazolni, h. azon érték, melynek felét közszerzemény czimén követeli, felülmúlja azon értéket, mely Sz. Istvánnak birtokában már az első házassága, illetőleg özvegysége idejében létezett, vagyis azt, h. azon összeg, melynek felét igényli, csakugyan a vele való házasság ideje alatt szereztetett. E tekintetben a C) alatti tkvi kivonat elegendő bizonyítékul nem vehető, mert ez ki nem zárja, h. Sz. István már előbb ingó vagyonnal birt. sőt fenjelzett foglalkozása támogatja alp.-ek azon állítását, h. tetemesebb üzleti tőkével kellett rendelkeznie. Miután pedig szerzeménynek általában és igy a házasság alatti közszerzeménynek is csak az tekinthető, a mennyivel a férj vagyona a házasság ideje alatt gyarapodott, ily gyarapodás azonban felp. által ki nem mutattatott : felp.-t keresetével elutasítani kellett. (83. máj. 30. 2563. Dt. V. 195.) 21. Bp. tábla: Közszerzeménynek csak azon érték tekinthető, mely a házasság előtt meg volt s a házastársakra a házasság alatt szüléikről vagy ezek ágáról háramlóit vagyonértéket mhaladja. (83. okt. 23. 21186. Dt. VII. 332.) 22. Curia: A közszerzeménynek általánosan elfogadott jogfogalmából, mely szerint házasság alatti közszerzeménynek, a házasság tartama alatt szerzett vagyonoknak, a terhek levonása után fenmaradó értéke tekintendő, önként következik, h. annak a házastársnak, kinek nevére a szerzés történt, a házasság tartama alatt keletkezett adóssága, az összes közszerzeményi vagyont terheli. Nem vonják alp.-ek kétségbe, de a per adataiból, különösen a keresethez A) alatt mellékelt kötjegyből, B) alatt csatolt Ítéletből. G) alatt
