Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

198 ÖRÖKLÉSI JOG. Öröklés mint ő Felsége nem volt jogosítva a concordatum alakjában a főpapoknak egyházi sze- a szabad végrendelkezési jogot együttesen, egy kérelemre és egyszer minmélyek után. denkorra megadni, ugy nem volt jogosítva világos törvény (0. B. E. 1. §.) A főpapok ellenére az 1863. évi batározatot kibocsátani. Eltek, attól. h. ö Felségét jogvégrendelke- tálán, törvényellenes cselekménynyel és határozatról vádolni felp.-nék igen, de zési joga. a bíróságnak — mely ö Felsége a király nevében itél — nem tartozhatik hatásköréhez ; minth. azonban a bíróság nem a törvény fölött, hanem a törvény szerint itél ; a törvény szerint pedig ő Felségének mindkét cselekménye jogos, hatályos és érvényes volt; ezen cselekményeit, ezen határozatait a végrendelet érvényessége mellett bizonyítékul elfogadnia kellett. Ugyanis felp. nem vette, de nem is vehette tagadásba, h. ó' Felsége mint apostoli király kegyúri jogánál fogva és az 1715. XVI. t.-cz. 2. §-ában nyújtott felhatalmazás alapján a fó'papoknak a korlátlan végrendelkezhelési jogot megadhatta; h. pedig megadhatta akár külön-külön, akár egyszerre és együttesen, éppen a hivatolt törvényszakasz igazolja, hol kimondatik: h. ha bármily kétely merülne fel, azt ő Felsége fogja kegyesen magyarázni; igazolja II. Ferdinánd király által 1625. decz. 11-én Sopronban kiadott szabadalomlevél, melylyel a főpapoknak a korlátlan végrendelkezési jog. szinte az összes magyarországi papság kérelmére, valamennyinek és mindegyik magyarországi főpapnak megadatott (omnibus et singulis Regni Nostri Hungáriáé Praelatis), igazolja azon körülmény, h. valamint a Kollonicsi egyezmény a magyarországi papság és a kir. kincstár között köttetett ugy az 1715. XVI. t.-cz. 2. §-a is az egész papságot emiitvén fel, rendeli: h. »szabad rendelkezés végett, királyi megegyezésért kelletik folyamodni«, mely rendeletekből, mely törvényből azt: miként a főpapok kötelesek a királyi engedélyért kizárólag esetről-esetre külön-külön folyamodni; s miként ő Felsége a korlátlan végrendelkezhetési jogot szinte csakis ily módon volna jogositva engedélyezni, és sem a főpapság nem volna jogositva együttesen folyamodni, sem ő Felsége nem volna jogositva az engedélyt együttesen megadni, nemcsak h. kimagyarázni nem lehet, de sőt azok épp az ellenkezőt tanusitják. Azon felp.-i érvelés, h. a concordatum nem azon alak, mely alakban a törvény a consensus regiust megadni engedélyezi és ebből folyóiag helytelen alakban adatván a királyi beleegyezés, az érvénytelen s ez alakban adott királyi beleegyezés örökhagyónak a szabad végrendelkezhetésre jogot nem adott, bírói figyelembe azért nem vétethetett: mert kétségtelen és elvitázhatlan az: h. az iránt, vájjon a királyi beleegyezés mi módon, mily feltételek mellett gyakorlandó, a törvényben nincsen rendelkezés, e tekintetben a királyi jog korlátlan, tehát ő Felsége szabadon választhatta meg a módot és alakot, mely alakban és módon a királyi beleegyezést kegyesen megadni akarta; miután pedig az 1790/1. III. t.-cz. szerint a királyi felségi jogok a nem koronázott király által is gyakorolhatók, miután a concordatumot megelőzőleg a főpapság és köztük örökhagyó is mhallgatva lett és a tárgyalások nyilvánosságra nem hozatván, a XXI. czikk tartalma a főpapság részéről a szabad végrendelkezhetési jog megadása iránti kérelem lett előterjesztését következtetni engedi és feltételezi; de ezen körülmény felp. által sem tétetett tagadásba, s miután a concordatum XXI. czikkében foglalt engedélyt a főpapság kérte, ő Felsége kifejezetten megadta, s igy a törvény kívánalmai benfoglaltatnak; s miután ő Felsége a törvény értelmében bármily alakban kifejezhette beleegyezését: önként következik: h. ő Felségének ezen cselek-