Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

ÖRÖKLÉSI JOG. 197 lehet és ekként a hiróság az 1868. LIV. t.-cz. 256. §-a rendelkezésének meg Öröklés nem felelhet. Ugyanis az 1715 : XVI. t.-cz. első bekezdése és 2. §-a világosan egyházi szerendeli, h. a főpapok azon hagyatékából, melyet az adományozott vagyonból mélyek után. szereznél-, egy harmada a kir. kincstárt illeti, szabad végrendelkezési jog ki A főpapok nem nyerése esetén; tehát felp.-nek a végrendeletnek részbeni érvénytelensége végrendellteesetén is csak a hagyaték egy harmad részéhez van joga, a végrendeleti zési joga. intézkedést csakis az ő jogait állítólag csorbitó egy harmad részre nézve van joga mtámadni; de a végrendelet a többi, törvényszerinti intézkedéseiben érvényes és általa meg nem támadható ; igy felp. az által, h. a végrendeletet egészben érvénytelennek kimondani kéri. éppen az általa végiratához csatolt birói ítéletek szerint is helytelen keresetet inditott: tehát midőn felp. elejtette kereseti azon kérelmét: h. az örökösök és hagyományosok az állítólag jogtalanul felvett egy harmad rész örökségi összeget fizessék vissza: midőn meg nem jelölte, ki nem tüntette, melyik alp.-től minő összeget követel; midőn csakis azt kéri, h. a kir. íiscus öröklési joga a hagyaték egy harmad részéhez bíróilag megállapittassék : okvetlen egyes kérdések eldöntését, t. i. : h. mely örökösök és hagyományosok nyertek a végrendelet állítólagos törvénytelen intézkedése által jogtalan örökséget vagy hagyományt; ugy a marasztalási összeg kiadását a végrehajtási eljárásra kell fentartani; ily esetben pedig az 1868. LIV. t.-cz. 256. §-ához képest ez iránt az Ítéletnek határozott utasítást kell magában foglalnia ; ily utasítást pedig felp. nem kért, ily utasításra csakis általánosságban tartott keresete semmi támpontot, semmi alapot nem nyújt. H. pedig mind ezek a további hagyatéki eljárásra volnának fentarthatók, szinte nem áll. mert a fenállott nagymélt. m. kir. semmitőszék már kimondotta : h. jelen ügyben örökösödési peren kivüli eljárásnak többé helye nem lehet; tehát vagy jelen perben kellett volna minden kérdés és fizettség iránt határozni, h. az Ítélet végrehajtható legyen: de felp. ebbeli keresetét elejtette; vagy jelen örökösödési per uj számos apró örökösödési pereknek képezné alapját, mily eljárást azonban törvénykezési rendtartásunk nem ismer. Az Ítélet végrehajthatóságához pedig szükséges lett volna felp. által az általa igényelt egy harmad rész tüzetes kijelölése, annyival inkább, mert felp. által nem tagadott és köztudomású tény. h. örökhagyó a pécsi püspöki székre, mint kalocsai nagyprépost neveztetetett ki, tehát nem a püspöki javadalomból szerzett vagyonnal is bírt. mely vagyon a hagyatékból levonandó lenne, s igy ha felp. a törvénykezési rendtartás által előirt kötelezettségének mfelel, 23-ad rendű alp. által kért bizonyítási eljárást kellett volna foganatba venni; azonban felp. önmaga is azt mellőzni kéri; s a per ily állásban ugy a tanúkihallgatás, mint az eskü bizonyíték mellőzendő is volt. Elutasítandó volt felp. keresetével: 3-or, mert néh. Girk György pécsi volt püspök által 1867. szept. 9-én alkotott végrendelet érvényesnek tartandó és érvényesnek ezennel bíróilag kimondatik ; és pedig, mert: a) a szabad végrendelkezésre jelenleg is uralkodó királyunk ő Felségétől királyi beleegyezést nyert; s mert: b) ezen királyi beleegyezés tőle elhalálozása idejéig mvonva nem lett. — ad a) H. a szabad végrendelkezésre örökhagyó királyi beleegyezést nyert, tanúsítja az 1855. aug. 18-án kelt, ő Felsége által kiadott egyezmény XXI. czikke : tanúsítja ő Felsége 1863. febr. 27-én kelt és a fenállott m. kir. helytartótanács által 1863. febr. 7-én 2^.727. sz. a. kelt intézménynyel közzétett legfelsőbb határozata. Ezen bizonyítékok ellenében felp. azon ellenvetéssel él, h. vala-