Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

194 ÖRÖKLÉSI JOG. Hitbizományi felp.-ekre legkevésbé terhes, másrészről pedig a végrendelet 16. pontjának öröklés. intézkedéseivel is összhangban áll. Zalamegye közönsége, m.-rendü alp.-sel Családi hit- szemben, az itélet a perrendt. 112. §-án alapul. (86. márcz. 4. 976.) bizomány. Bp. tábla : Az ősiség és a tulajdonjognak abban foglalt korlátozásai az o. b.-ért. 2. §-ában fentartott ősiségi pátens értelmében és az 1848 : XV. t.-cz. által elfoglalt elvi álláspont alapján közgazdasági és igy politikai, vagyis magánrendelkezés alá nem eső tekintetekből szüntettetvén meg, az abban fekvő tulajdonjogi korlátozás többé magánrendelkezés, vagyis végrendelet utján meg nem állapitható. Minth. tehát a keresethez A) alatt csatolt végrendelet 16. pontjában világosan az ősiségben fekvő tulajdonjogi korlátozás és az abban fekvő kölcsönös örökösödés czéloztatik megállapittatni, a végrendelet ezen intézkedését, mint a törvénynyel ellenkezőt, hatálytalannak és érvénytelennek kellett kimondani, de érvénytelennek kellett a Zala és Somogy vármegyék közönsége javára szóló rendelkezést is kimondani, mert azon rendelkezés : »hogy a hagyatéki vagyon a család összes tagjainak kihalása esetére nevezett vármegyék közönségeinek adassék át«, csakis a fentiek szerint hatálytalan korlátozás keresztülvitele esetén nyerhetne alkalmazást, a menynyiben tehát az emiitett korlátozás a végrendeleti örökösök törvényes utódai irányában sem foglalhat helyet, ugyannak az ezek helyettesítésére és ezen utódok kihalása esetére örökösül nevezett megyék irányában sem lehet helye. (86. jun. 1-én 18,418. sz.) Curia: Azon részében, mely szerint örökhagyók kölcsönös végrendelete a 16. pontban foglalt azon korlátozásra nézve, »mely szerint az általános örökösöknek hátrahagyott vagyon ősi természetűnek tekintessék, és a kinevezett örökösökre és utódaikra nézve az utolsó ivadék kihaltáig kölcsönös örökösödés tárgya legyen, a család végképpi kihalása után pedig ösztöndijalapitványul Zala és Somogy megyék közönségére szálljon«. érvényen kiviil helyeztetett, hhagyandó volt a tábla Ítélete az alsóbiróságok által e tekintetben felhozott okokból. Mennyiben pedig a tábla a hagyományok kifizetése után fenmaradt tiszta hagyatékot felp.-eknek korlátlan tulajdonukba átadatni rendelte, e tekintetben azért kellett a tábla Ítéletét hhagyni, mert miután örökhagyók az esetre, ha fentebbi rendelkezésük érvényre nem jutna, oly hitbizományi helyettesítés iránt, mzly a fenáíló joggyakorlit szerint megengedhető volna, kifejezetten nem intézkedtek : felp.-ek öröklési jogát ilynemű hitbizományi helyettesítéssel sem lehetett korlátolni. (86. nov. 24-én, 6264. P. T. XIII. 13.) Utóöröklési 1. Curia : Az 1853. máj. 1. előtt kelt örökösödési szerződésre alapított it)ény érvénye- utóöröklési igény keletkezésének időpontjául nem az 1854. máj. 1. után elhasitése az ősi- lálozott örökös (immár örökhagyó) halálának, hanem az örökösödési szerségi pátens ződés keltének napját kell tekinteni. Ehhez képest az utóöröklési igény az szempontjából ősiségi nyílt parancs 9. §-a értelmében 1833. máj. 1-től számitott egy év alatt lett volna per utján érvényesítendő, ennek elmulasztása következtében pedig elenyészett, daczára annak. b. az örökös (most örökhagyó) akkor még életb3n volt, és tekintet nélkül arra, h. az örökösödési szerződés az ősiségi nyilt parancs 6. §-a értelmében letétetett-e vagy sem. (88. ápr. 5. 6291/87. Dt. XX. 72.)