Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

ÖRÖKLÉSI JOG. ily szaporulata is csak a végrendeletben emiitett ágak teljes kihalta után Hitbizományi háramlanék a többi vagyonnal együtt az említett megyékre, addig pedig öröklés, annak jövedelme is a többi jövedelem módjára a jogosítottak közt osztatnék Családi hit fel. Ekképp tehát a többször említett végrendeleti intézkedés sem családi bizornány hitbizomány, sem örök alapítvány alakjában foganatosítható nem lévén, más alakja pedig a vagyon oly mérvbeni mkötöttségében, mint az a végrendeletben czéloztatik, a fennálló hazai jogrendszerben nem létezvén, a végrendeleti intézkedést tekintettel arra, h. a végrendelkezők azon akarata, miszerint a vagyon minél tovább tartassék meg a többször nevezett ágaknak, a mennyiben azt fennálló jogszabályok megengedik, érvényre emelendő, a hitbizományi helyettesítés alakjában legalább részben érvényben kellett tartani. Ez okból felp.-ek abbeli keresetükkel, h. a peres hagyatékban korlátlan örökösödésük állapittassék meg s annak a végrendelet 16. pontjában foglalt korlátozása egészben semmisnek mondassék ki, ei voltak utasitandók. mert hazai törvénykezési gyakorlatunk értelmében az első fokig terjedő hitbizományi helyettesítés érvényes lévén, a végrendelet intézkedései csak annyiban voltak érvényteleneknek kimondhatok, a mennyiben ezen megengedett helyettesítésen tul mennek s mert felp.-ek azon állítása, mintha ők lennének már elsőfokú helyettesitettek s így a vagyonnak reájok korlátlan tulajdonjoggal kellene szállni, figyelembe nem vehető, minth. a XVI. alatti póttárgyalási jegyzőkönyvhez K., L., M. és N. alatt csatolt okmányok szerint jogelődeik az öröklésnek Csaplovics Karolina halálával történt megnyíltakor már nem élvén, számításba nem jöhetnek, miből kifolyólag a hagyaték csak felp.-ek törvényes örököseire, mint első fokban helyettesitettekre, fog korlátlan tulajdonjoggal szállni. De el volt utasítandó Somogymegye közönsége harmadrendű alp. is azon kérelmével, h. a hagyaték mint örök alapítvány Zala és Somogy megyék törvényhatóságainak egyenlő arányban átadassék. mert a végrendelet 16. pontjából minden kétséget kizárólag kitűnik, hogy a végrendelkezők vagyonukat csak az esetre szánták a két megyének örök alapítványul, ha a mnevezett örökösök ágai teljesen kihalnak, ekképp tehát nevezett megyék, illetve az általuk kezelendő alapítványok is csak hitbizományilag helyettesitett örökösöknek lévén tekinthetők, örökösödésük csak akkor fog beállani, ha valamennyi felp. leszármazó nélkül hal el, s akkor is csak azon vagyonra nézve, mely a többit túlélt felp.-re az örökhagyókról közvetlenül és nem valamely felp.-társról szálland. A mennyiben ugyanis bármely felp.-nek osztályrésze akár leszármazóira. akár ilyenek hiányában valamely felp.-társára szállna, az illető az ilyképp reászállott vagyonra nézve már e.-foku helyettesitettnek, s igy korlátlan tulajdonosnak lévén tekintendő, a felett szabadon rendelkezik, s végrendelet hátrahagyása nélküli halála esetére az ily vagyonra nézve a törvényes örökösödés áll be. Minth. a hagyaték egy huszadrésznyi jövedelmének a tömeghez való csatolása nyilván azon indokból történt, h. a végrendeletben mnevezett örökösök későbbi ivadékai nagyobb jövedelemben részesittessenek. ezen indok azonban a helyettesítésnek az e.-fokra történt mszoritásával elesett, ennélfogva az örökösök haszonélvezeti jogának érintett mszoritása elrendelendőnek nem találtatott. Az utóörökösök érdekeinek biztosítása tekintetéből, miután azok az ingtl. hagyatékot illetőleg telekkönyvi bejegyzés által kellőleg meg lesznek óva. a többi hagyatékra nézve gondnoki kezelés által találtattak megóvandóknak. mert egyrészről ily biztosítás az utóörökösök érdekeinek leginkább mfelel s Márkus. Felsőbirósági határozatok. II. 13