Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

192 ÖRÖKLÉSI JOG. Hitbizományi azon csekély vagyont, mit VII. rendű alp.-nek szánt, egyéb vagyonára kijeöröklés, lentette, h. erről egyátalában nem rendelkezik. A minek a nejétől nyert Az anya vég- vagyonra vonatkozólag más értelmet nem lehet tulajdonítani, mint azt, h. a rendeletében B. alattiban biztosított rendelkezési jogával élni nem is kivánt. S a menymegállapitott nyiben Csőreg György nejének csakugyan egyik rokonát sem tüntette ki a utóöröklés ki- többiek felett; de nem nyilvánitá érdemetlennek sem, okszerüleg követkehatása a férjre zik. h. a Csőreg Györgyre bizott rendelkezés elmulasztása folytán Soós Zsuzsánna végrendelkezésének az utóöröklést szabályozó általános azon határozmánya lép életbe, mely szerint a vagyon rokonait ilietendi. Mindezeknél fogva Soós Zsuzsánna törvényes örököseinek utóöröklése a B. alatti végrendelet alapján megállapítandó, az e.-bíróság ítélete ily értelemben megváltoztatandó. Arra nézve, h. Soós Zsuzánna törvényes örökösei milyen arányban részesitendők a hagyatékban és elvont hasznokban'? az öröklési rend főkérdésének előzetes jogerős eldöntése előtt e helyütt érdemi határozat már csak a felebbviteli kettős fokozatra való tekintettel is, törvényszerűen nem határozhatva, az e.-bíróság oda volt utasítandó, h. a rendelkező részben mjelölt irányban, csak az Ítélet jogerőre emelkedésével hozzon érdemi határozatot. (89. márcz. 21. 1651. — Curia : Hhagyja. (90. febr. 26. 4760/89. P. T. XX. 11.) Családi 1. N'-kanizsai iszék: Néhai Böröczffy Antal és neje Csapiovics hitbizomány. Karolina Keszthelyen 1871. évi ápr. hó 18-án kelt kölcsönös végrendeletüknek 16. pontjában tett azon intézkedés, miszerint a hagyományok kifizetése után fenmaradó ingó és ingatlan hagyaték »minden törvényes kellékekkel felruházott ősi természetü« vagyonnak tekintessék, mint ilyen egy végrendeleti végrehajtó által osztatlan állapotban s együttesen kezeltessék, és csak jövedelme osztassák fel a törvényes örökösödés rendje szerint egyik fele részben Böröczffy Péter, illetve leszármazói. másik fele része pedig Sepsey Ádám, illetve Dobosy Lajos és Dobosy Katalin, férjezett Horváth Péterné s ezek leszármazói között mindaddig, mig ezen ágak ki nem halnak, ennek mtörténtével pedig felerészben Zala-, másik felerészben pedig Somogymegye közönségére örök alapítványképp szálljon, sem családi hitbizomány, sem örök alapítvány alapításának el nem fogadható; mert a családi hitbizománynak az 1862. évi október hó 9-én kelt kir. leiratban körülirt természetével és czéljával ellenkezik azon intézkedés, h. a vagyont ne egy családtag birja és haszonélvezze, hanem a családtagoktól különböző személy kezelje, a jövedelmeket pedig a fentemiitett törzsek öröklésre hivatott mindenkori összes ivadékai szám- és nem-különbség nélkül élvezzék; a mint különben az érintett végrendeleti intézkedésnek családi hitbizomány alapítására való alkalmatlan voltát a magyar kir. igazságügyministerinm, mint a legfelsőbb engedély kieszközléséie hivatott hatóság,1 a végirathoz F. alatt csatolt belügyministeri rendelet szerint már ki is mondotta; mert továbbá a mondott intézkedésben, kivéve az érintett összes ágak kihalta után a megyékre való háramlást, hiányzik az alapítvány fogalmához mkivántató közczél. minth. egy család minden jövendőbeli tagjainak a vagyon jövedelméből minden más tekintet mellőzésével, egyedül a leszármazás alapján való részesítése ily közczélnak nem tekinthető. E tekintetben nem változtat a végrendeleti intézkedés természetén azon körülmény sem, h. a végrendelkezők akaratához képest a hagyaték jövedelmének egy huszadrésze az alapvagyon szaporítása czéljából évenkint tőkésítendő lenne, mert a vagyon