Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

ÖRÖKLÉSI JOG. 187 hagyatékában testvéreinek s ezek leszármazóinak körére szorította; ezek Hitbizományi közül pedig, mint felp.-ek maguk mondják a válaszban, egyik sem élte tul örökles. P. Györgyöt. E szerint a hitbizományi helyettesítés a ptk. 615. §-ához képest »Utódok* ermég a nevezett örökhagyó életében mszünt ugy, h. az örökösökül kinevezett telmezese. B. testvérek s ezek leszármazói részére az öröklés soha meg sem nyílhatott Utóöröklester~ s P. György hagyatéka az örökösre Sch. Márthára szállott korlátlan tulaj- jedelme. donjoggal; az E. a. átadási végzésben foglalt, az örökhagyót tul nem élt PGyörgy testvérei s ezek leszármazói javára megállapított korlátozásnak értelme és joghatálya nem lévén. A kereseti vagyon és vagyonérték tehát most már Sch. Máriának képezi utóörökösödési joggal nem terhelt hagyatékát s ebben csak az ő örökösei vannak öröklésre hivatva; a felp.-ek igénye pedig törvényes alappal nem bir. Mert ők csak mint az utóörökösökül kinevezett P. testvérek vagy ezek leszármazóinak örökösei és csak akkor támaszthatnának a JB. a. végrendelet alapján igényt, ha a hitbizományi helyettesítés el nem enyészett volna és ha az utóörökösök joga reájuk visszaszállott volna, de az öröklés a fentebbiek szerint sem a P. testvérek, sem azok leszármazói részére meg nem nyílt soha s így az róluk a felp.-ekre át sem háramolhatott. Mindezeknél fogva a felp.-ek elutasitandók lettek volna keresetükkel még akkor is. ha bebizonyították volna, h. P. György testvéreinek s ezek leszármazóinak ők az örökösei. (86. jun. 9. 1467. Dt XV. 249.) 4. Curia: Az örökhagyó B.Anna fél éves volt, midőn őt atyja, néh. B. Mátyás 1873. szept. 24-én alkotott és a C. a. bizonyítványban leirt szóbeli végrendeletével egyedüli örökösévé, az ő halála esetére pedig a felp.-t és alp.-t utóörökösökül nevezte ki. Sem a mondott végrendelet, sem egyéb körülmény nem nyújt támpontot annak a feltevésére, h. néh. B. Mátyás az általa rendelt utóörökösödésnek messzebbre terjedő hatályt akart tulajdonítani, mint a meddig a Hk. III. k. 30. cz határozza meg a terjedelmét annak a helyettesítésnek, melyet az apa rendel serdületlen kisk. gyermeke halála esetére. Eme törv. 4. és 5. §-ai szerint pedig a C. a. végrendeletben foglalt helyettesítés hatálya mszünt akkor, midőn az örökös B. Anna életkora 12-ik évét elérte. Ezen életkor elértével a nevezett kiskorú érvényesen tehetett közvégrendeletet (76. XVI. t.-cz. 21. §-a) annyival is inkább, mert az atyjától örökölt ingatlanok a bemutatott tkvi kivonatokból kitetszőleg korlátozás nélkül adattak át neki hagyatékbiróságilag és telekkönyveztettek nevére korlátlan tulajdonjoggal. (89. ápr. 2. 5403. Dt. XXIII. 96.) 1. Bp. tábla: Felp. keresetében azt kéri kimondatni, h. a néhai idősb Hitbizományi N. János hagyatékához leltározott 83.223 frt 84 kr. értékű ingó vagyonnak, helyettesítés. továbbá Budapest főváros pesti részének 552., 525. és 4969. sz. betétében felvett 553., 526. és 4969. helyr. sz. a. felvett házak fele részének kiskorú gyermekei által öröklött egy harmadrésze ezeket teljes tulajdonjoggal megilleti, h. ennek folytán az eljáró kir. tvszéknek 39234/881. sz. hagyatékátadási részében foglalt azon korlátozás, miszerint ezen esetre, ha felp. mindkét kiskorú gyermeke nagykorúságuk elérte előtt törvényes leszármazók nélkül elhalna, fenlebbi örökrészük alp.-ekre, illetőleg azok gyermekeire háramlik, hatályon kivül helyeztessék s ebbeli kérelmét azzal indokolja, h.: a) gyermekeinek öröklési joga nem az örökhagyó végrendeletén, hanem a törvényen alapul, s h. ennélfogva örökösnevezés hiányában hitbizományi helyettesítés esete sem foroghat fenn ; b) h. ha a nevezett örökhagyónak