Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)
1S6 ÖRÖKLÉSI JOG. Hitbizományi ellen is. tekintet nélkül arra, h. a terhelési tilalom kifejezetten bejegyezve örökség. nincs. A mennyiben mégis másodrendű alp. javára 5000 frt erejéig a zálogTerhelési ti- j°g bekeblezése elrendeltetett, annak, mint eredetileg érvénytelen bekeblelálom. zésnek, kitörlését el kellett rendelni. Utóöröklés !• &P- tszék: Alp. azon előadása, h. az utóörökösödés csak személyhez Személyes jel- kötött, helyet nem foghat, mert az örökösödési jog ily módon el nem enyészik, jege_ hanem a jogutódra száll. Az A. a. végrendeletben kifejezett utóörökösüdés törvényeink és gyakorlatunk szerint helyet foghatván, az e tekintetben felhozott alp.-i ellenvetések figyelmen kivül hagyattak és pedig annyival inkább, mert örökhagyó nyiltan kifejezvén, h. örökösei közül ha egyik vagy másik törvényes örökösök nélkül halna el, annak életben maradandó osztályosai örökösödjenek ; örökhagyó ezen rendelkezését mindazon örökösök, kik a végrendeletet elfogadták és annak alapján anyagi előnyt és jogokat szereztek, érvényben tartani kötelesek stb. (88. márcz. 6. 2515. sz. a.) üuria: Hhagyja. (89. ápr. 11. 7801188. Dt. XXILI. 5.) A helyettesítés !• &P- tábla: A köteles-rész tekintetében tett hitbizományi helyettesítés okozta korlá- mint korlátozás, az osztr. polg. tvk. 774. §-a értelmében hatálylyal nem bir, tozás. s így azt hatálytalanítani szükségtelen. (49795/83. Dt. V. 320.) »Utódok« ér- 1« Lü.: Az utódok részére alapított hitbizománynál utódok alatt csak telmezése. a leszármazások értendők, s ennélfogva az oldalrokonok ily hitbizomány Utóöröklés élvezetébe az egyenes leszármazó ág kihaltával nem jutnak. (78. máj. 28. terjedelme. 4130. Dt. r. t. XX. 96.) 2. Bp. tábla: >Magtalan« kifejezés alatt, ha az nincs tüzetesebben körülírva, »leszármazó örökösök hiánya* értendő. (24002/85. 24. 323.) 3. Mv. tábla: Az 1847. okt. 4-én P. György és neje szül. Sch. Mártha közt létrejött végrendelet mindkét peres fél által elfogadtatik mint alapja P. Györg , hagyatéka feletti határozatnak és csak azon kérdésre nézve térnek el nézetükben, ha vajon azok. a kik a végrendelkezőknek nem testvérei, hanem távolabbi oldalrokonai, a testvérek magtalan elhunyta esetében örökösödési igényt támaszthatnak-e vagy nem? Ezen kérdés a végrendelet azon szabványa által, mely szerint az egyik házastárs halála esetében az egész vagyon a fenmaradó házasfél birtokába megy át, és azon esetben, ha valamelyik testvér elébb mhalna, mint az illető végrendelkező fél, akkor annak »Leibeserben«-je (utóda) helyébe lép, arra nézve döntetett el, h. ha a végrendeletben oldalrokonok hiányzanak, a fenmaradt házasfél birtokába átment vagyonrész ott marad, mert végrendelkezők más örököst nem neveztek, sőt az által, h. 1847-ben, mikor az akkori polgári jognál fogva a testvérek is szükségörökösök lehettek, a testvéreik igényeit nem hagyták figyelmen kivül, de magtalanul elhalt testvéreknek utóörököst határozottan kinevezvén, a többi rokonait kizárták. Ezen okból felp.-ek keresetükkel elutasitandók. de mivel egy régi törvényen alapuló végrendelet alkalmazása iránt csak birói határozatot kívántak előidézni, a ptrs. 251. §-a értelmében a perköltségekben nem marasztalandók el. (86. decz. 19. 1485. sz. a.) Curia: Hhagyja. Az 1864-ben és 1879-ben mhalt örökhagyóknak 1847. évi okt. 4-én kelt, de az ősiségi nyiltparancs 6. §-a értelmében bíróságnál letéve nem volt B. a. közös végrendelete joghatályát illetőleg az osztr. polg. tkv. szerint bírálandó el. Az sem szenvedhet a ptkv. 608., 610. és 613. §-aival szemben kétséget, h. eme végrendelet hitbizományi helyettesítést tartalmaz. De ezen hitbizományi helyettesítést az örökhagyó P. György saját
