Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

ÖRÖKLÉSI JOG. 179 útjában annak, hogy azon végrendelet érvényesnek avagy érvénytelennek kimondassák. (88. febr. 3-án 6791/87. Dt. XX. 86.) 12. Bp. tábla: Az örökhagyó G. Károly hagyatékára vonatkozó s jelen perhez csatolt iratok s alp.-ek beismerése szerint bizonyitott tény, h. az 1884. jun. 11-én végrendelet hátrahagyása mellett elhalt G. Károlynak halála után alp.-től a felp. által gondnokolt gyermeke született. — Az örökhagyó részéről alkotott végrendelet keletkezése idején az utó­sziiletelt "kiskorú felp. még csak hónapos méhmagzat volt, a kinek létezésé­ről, h. tudomással birt volna a végrendelkező, alp. részéről a perben állít­tatott ugyan, de ez az állítás felp. tagadásával szemben éppen nem bizo­nyittatott. Minth. pedig az e részbeni bizonyítási kötelezettség alp.-t terhelte s ennek elmulasztása következtében az a jogszerű vélelem áll fenn. h. végrendelkező a méhmagzat létezése felöl tévedésben volt, s minth. csakis e tévedés következményeként tekinthető az, h. végrendelkező a felp.-ként fel­lépett kiskorút egész vagyonából kizárta és alp.-t nevezte örökösévé, ugyan­ezért már e körülménynél fogva is a végrendeletet érvénytelennek kellett kimondani. (89. máj. 29. 38,322/88.) Curia: Hhagyja. (90. máj. 23. 7487/89. J. Sz. III. 114.) 13. Curia: Jóllehet a kérdéses végrendelet az 1876. évi 16. t.-cz. 6. §-ban előirt kellékekkel nem bír, mivel azon, a törvényben követelt záradék sem a szövegben, sem az örökhagyó aláírása, ill. kézjegye után nem fog­laltatik, ennek hiánya pedig tanúvallomások által nem pótolható ; tek. azon­ban, hogy az örökösök jogosítva vannak az alakilag hiányos végrendeletet is <xz osztály alapjául érvényesnek elfogadni és miután a kihallgatott tanuk vallomása által bizonyítva van, h. felp -ek a kérdéses végrendeletet annak felolvasása után megelégedésük kifejezése mellett keresztvonásuk tételével érvényesnek elfogadták és az ezen végrendelet szerint nekik jutott osztály­részt át is vették, sőt már részben el is idegenítették, keresetükkel elutasi­tandók voltak. (88. szept. 11-én 1011. Ü. L. 88. 42.) 14. Curia: A ki egy végrendelet kedvező intézkedéseit elfogadja és annak alapján jogokat szerez, nem teheti azt. h. a kedvezőtlenebb részt mellőzze s ha a végrendelet alaki vagy anyagi tekintetben kifogás tárgyát képezhetné, többé ily kifogást az. ki annak kedvező intézkedését elfogadta, nem érvényesíthet arra nézve. h. a kedvezőtlenebb mellőztessék. — A vég­rendeletben foglalt előnyökről való lemondásra az azzal nyert jogok biz­tosítása iránti intézkedések elmulasztásából következtetést vonni nem lehet. {89. ápr. 11. 7801/88. Ü. L. 89. 17.) 15. Curia: A végrendelet érvénytelenítéséből még nem következik a törvényes örökösök igényének elismerése, ha van az örökhagyónak korábbi végrendelete, a melynek érvényessége vagy érvénytelensége a per folyamán tisztába nem hozatott. Ily esetben az öröklési igényekre nézve feloldásnak -és kiegészítő eljárásnak van helye. (88. nov. 7. 1826. Dt. XXII. 36.) 1. Lfi.: Midőn valaki magát bizonyos végrendelet fentartására egyez­ségileg kötelezte, a végrendelet ez egyezség által örökségi szerződés terme­szetét és joghatályát nyeri el. (Dt. r. f. XIV. 118.) 2. Lfi.: A házastársak kölcsönös öröklési jogának megállapítására nézve csak az oly nyilatkozat tekinthető kötelezőnek, melyről nyilvánvaló, h. az szerződési v. végintézkedési szándékkal (animus contrahendi v. testandi) tétetett. (Dt. r. f. XIV. 190.) Végrendeleti öröklés. Végrendelet érvényte'eni­tése. Örökösödési szerződés.* * L. fönn a közös végrendeletre vo­natkozó határo­zatokat is. 1?*

Next

/
Thumbnails
Contents