Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

180 ÖRÖKLÉSI JOG. kösödési 3. Curia: Ha az egyezség az egyezkedő felek közt béltartalmára nézve szerződés, szerződést képez, annak azon pontja, mely halál esetére való örökösödést szabályoz, örökösödési szerződésnek tekintendő és — a szerződő felek nem lévén házastársak — érvénytelennek nyilvánítandó. Annak megállapítása azonban, h. a hagyaték mily arányban illeti az örök. szerz. érvénytelennek nyilvánítása folytán jogosult örökösöket, a hagyaték körüli eljárásra tartozik. (Dt. X. 177.) 4. Curia: A férj s nő között kötött érvényes öröklési szerződést maga a férj ugy értelmezvén elleniratában, h. ő azon szerződéssel csupán életfogytiglani haszonélvezeti jogot nyert elhalt neje hagyatékára: ezen — a tulajdonjogot kizáró — beismerését ő későbbi perirataiban sem vissza nem vonhatja, sem nem módosithatja ugy, hogy a haszonélvezet helyett tulajdonjogot vitasson maga részére. — A mondott öröklési szerződés 1853. máj. 1-je előtt keletkezvén, ha az nem tétetett le annak idején az ősiségi nyiltparancs 6. §-a értelmében a biróságnál: az 1873-ban elhunyt örökhagyó nő leszármazóinak joguk van arra. h. az öröklési szerződéssel szemben köteles részüket anyjok hagyatékából, minden mterheltetéstől menten, követelhessék. De midőn a leszármazók. kik mint szükségörökösök a fennforgó esetben választási joggal birnak, nem a köteles részt követelik apjok haszonélvezeti jogától menten, hanem követelik örökségül az egész anyai hagyatékot — apjok szerződéses jogának teljes mellöztével: ily esetben megállapitandó ugyan az ő örökösödési s tulajdoni joguk az egész anyai hagyatékra, de azon korlátozásnak kimondása mellett, h. az egész hagyaték haszonélvezete apjokat illeti haláláig. Ennek folyományául ki kell az itélet rendelkező részében mondani egyúttal azt is. h. a tulajdonjog az azt korlátozó haszonélvezeti jog kitüntetése mellett legyen telekkönyvileg bekebelezhető, és h. a leszármazó örökösök a haszonélvező ingatlanain zálogjogilag biztosithatják javukra azon hagyatéki ingóságok értékét, melyek tulajdonjoga nekik Ítéltetett meg. de a melyeket apjok fog használni haláláig. (84. decz. 11. 4186. Dt. X. 228) 5. Bp. tábla: A törvényes öröklésnek útjában álló s felp. által érvényesíttetni kért B) alatti okiratban foglalt jogügyletet, mely okiratnak valódisága tekintetében Sz.. H. s T. tanuk vallomásai kellő bizonyítékot nyújtanak, az e.-biróság helyesen tekintette Sz. M.-ra és ill. gyermekeire nézve öröklési szerződésnek, a mennyiben annak világos tartalma szerint M. J. és Sz. M. azon megállapodásra léptek, h. Sz. M. saját gyermekei vagyonának haszonélvezetében M. J.-t ennek életfogytáig hagyja és erre gyermekeit iskötelezi, M. J. viszont, elhalálozása esetére, vagyonának általános örököseivé Sz. M.-t, ill. gyermekeit nevezi ki. Azon körülmény, hogy Sz. M. a kérdéses szerződésben gyermekei vagyonáról rendelkezett s másrészt M. J. részéről az öröklési jog Sz. M. gyermekeire is kiterjesztetett, kik a szerződés kötésében részt nem vettek s kiknek részéről azon szerződés gyámhatósági jóváhagyást nem nyert, önmagában azon szerződést érvénytelenné nem teszi s csak azt vonja maga után, h. Sz. M. gyermekei nagykorúságuk elértével azt magukra nézve kötelezőnek elismerni s az abban javukra biztosított előnyöket elfogadni kötelesek nem voltak, midőn azonban ők az atyjok által nevökben elvállalt kötelezettséget azzal, h. M. J.-t javaik haszonélvezetében H. M., H. M.-né és B. Sámuel tanuk vallomásaiból kitetszőleg mhagyták, magok részéről is teljesítették, ez által az azon szerződéssel javukra biztosított jogokat is megszerezték s-