Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

176 ÖRÖKLÉSI JOG. Végrendeleti <*z egyébként reá szállandott örökrész többlete a többi örökösnek egyenlő arányöröklés. jusson. Igaz továbbá az is, h. a hivatott végrendelet felp.-ek, mint P. Végr. tilalmak Annának első házasságából származott gyermekei s részben végrendeleti értelmezése, örökösök által jelen perrel mtámadtatott, a mennyiben annak érvénytelenítése követeltetik; de másrészről az is kétségtelen, h. a keresetlevél 5. lapja és a válaszirat 11. lapja szerint az érvénytelenítés lényegileg azért is kéretett, mivel ama végrendelet P. Anna öntudatos bemondásán nem alapul és akaratával nem egyező, e szerint tehát a végintézkedésnek »valódisága« vonatott kérdésbe ; már pedig törvényes gyakorlat szerint az örökhagyónak azon végrendeleti intézkedése, mely által az örökösnek vagy hagyományosnak valamely haszontóli mfosztás fenyegetése alatt a végrendeletnek mtámadása tiltatik, ha a végrendeletnek valódisága és értelme vétetik kérdés alá. törvényes hatálylyal nem bir és igy a fenhivatolt 6. pontbeli végrendeleti intézkedés is jelen esetben hatálytalannak tekintendő, mert a végakaratnak valódisága kérdésbe lett vonva; mihez képest az alsóbb birósági ítéleteket azon részben, mely szerint felp.-éknek az anyai hagyatékban való öröklési joguk a köteles részre korlátoztatott, megváltoztatni kellett. (87. febr. 1. 3327/86. J. 87. 41.) Vallásban 1« Curia: Az 1887. márcz. 17-én elhalt néh. id. Lovassy Ferencz által megmaradás 1886. nov. 30-án alkotott végrendelet 6-ik pontjában foglalt az a rendelkezés, mint az örök- mely szerint örökhagyó protestáns vallású fiának az I. r. felp.-nek örökösödési lés feltétele, jogát arra az esetre, ha azon leszármazói, kik a törvénynél fogva az ev. refvállán követésére utalvák, az ö életében más vallásra térnének át, csak a törvényes osztályrészre szorította és a törvényes osztályrészen felüli vagyonban hitbizományi helyettesül a magyar államot rendelte, ha pedig I. r. felp. gyermekei az ö halála után lépnének át más egyház kebelébe, az esetben felp. gyermekei örökségi osztályrészét szorította a törvényes osztályrészre, hitbizományi helyettesül ez esetben is a magyar államot rendelvén, sem a jó erkölcsökbe, sem a törvénybe nem ütközik. Örökhagyónak ezen rendelkezésében csak az a szándék, illetve kivánság nyilvánul, h. I. r. felp.-nek azon gyermekei, kik születésöknél fogva az általa és ősei által is követett ev. ref. vallás követésére utalvák, ebben a vallásban mmaradjanak. Midőn örökhagyó ezt a rendelkezést tette, kétségtelenül előtte lebegett az a gondolat, h. a vallásváltoztatás nem mindig benső mgyőződésből, hanem sokszor külső és világi indokok behatása alatt történik, ily vallásváltoztatást mneheziteni kívánta az örökhagyó akkor, a midőn az áttéréshez anyagi hátrányt kötött. Nem foglaltatik ebben a kikötésben erkölcstelenség, sem az áttérést akadályozó tilalom. Erkölcstelen volna a vallás elhagyására kényszerítés, de abban valakit megtartani akarni erkölcsös szándék. I. r. felp.-nek gyermekei az előirt kor elértével az emiitett végrendeleti intézkedés mellett is a vallás és lelkiismeret szabadságát mgyőződésök szerint gyakorolhatják és a kiben mgyőződés oly erős, h. benne uralgóvá lesz, az követni fogja azt a vele járó vagyoni hátrányok daczára is. De nem áll ellentétben a végrendelet 6-ik pontja az 1868. évi LIII. t.-cz. 1. §-ával sem. Ez a szakasz csak a vallás és lelkiismeret szabadságát biztosítja, de korlátozó magánjogi feltétel érvénytelenségéről nem szól. Nem létezik positiv magyar törvény, mely ily korlátozó feltétel kikötését tiltaná. Mindenki, a mennyiben végrendelkezési képességgel bir, vagyonáról végrendeletileg szabadon és korlátlaniü intézkedhetik, kivéve azt az esetet, melyről az ideiglenes törvénykezési szabályok 7. §-a szól. Ezen szakasz szerint abban az