Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

ÖRÖKLÉSI JOG. 177 esetben, ha az örökhagyónak leszármazó egyenes örökösei vannak, a vég- Végrendeleti rendelet ezek törvényes osztályrészét nem érintheti. Úgyde a kérdéses vég- öröklés, rendeleti intézkedés az örökhagyó fiának s illetve unokáinak törvényes Vallásban osztályrészét nem sérti, sőt örökhagyó végrendeletének 6-ik pontjában azok- megmaradás nak a törvényes osztályrészhez való jogukat nyíltan elismeri és fentartja, a mint az örökmennyiben áttérés esetében vagyonának csak felére nézve rendeli alp. magyar lés feltétele. államot I. r. felp. után utóörökösül, ezt pedig neki tennie épp a hivatott törvénynél fogva szabad volt. Nem változtat a dolgon semmit az, h. a végrendeletben foglalt feltétel I. r. felp.-nek akaratától független, mert ilyen feltételeknek szabása tiltva nincsen. Ezeknél az okoknál fogva tehát felp.-eket a végrendelet 6-ik pontjában foglalt rendelkezés érvénytelenitésére irányzott keresetökkel elutasítani kellett. De elutasitandók voltak felp.-ek keresetűknek azon kérelmi részével is, mely a végrendelet 7-ik pontjában foglalt rendelkezésnek is érvénytelenítését czélozza, mely végrendeleti pont I. r. felp.-nek leszármazók nélkül való elhalálozása esetére a hagyatékot képező összes vagyonokat holtiglani haszonélvezetül II. r. felp.-nek hagyván, az ő halála, esetleg II. r. felp.-nek előbbi elhalálozása esetében I. r. felp. halála után örökhagyó összes hagyatékában örökösül a magyar államot rendeli. Mert felp.-éknek az a kifogásuk, mintha alp. m.-sorban, t. i. örökhagyó özvegye után volna utóörökösül kijelölve, meg nem áll. mivel ez a végrendelet világos szavaival ellenkezik, melyek szerint az itt kérdésben forgó esetben a hagyatékot életfogytiglani haszonélvezeti joggal II. r. felp., tulajdonjoggal pedig a magyar állam öröklendi s a tulajdonjognak a haszonélvezeti jogtól történt ezen világos mkülönböztetéséből kitűnik, h. utóörökösnek'más, mint a magyar állam kirendelve nincs s ezen öröklési jog csak bizonyos mszorításokkal, egyebek közt II. r. felp. haszonélvezeti joga által van korlátozva. De ez a korlátozás is csak arra az esetre van rendelve, ha az örökhagyó özvegye II. r. felp. a fiát I. r. felp.-t túlélné ; ellenkező esetben, ha t. i. I. r. felp. leszármazók nélkül elhalna. II. r. felp.-t élné tul, alp. magyar állam a haszonélvezetben való korlátozás nélkül van I. r. felp. után utóörökösül kinevezve, nem lehetvén ez esetben I. r. felp. leszármazó javára hallgatólagos hitbizományi helyettesítésről szó, mert a végrendelet 7. pontjában foglalt utóörökösi rendelés I. r. felp.-nek leszármazók nélkül való elhalálozását feltételezvén, ez a pont Lovassy Ferencz. I. r. felp. leszármazói javára intézkedést nem tartalmaz, leszármazók létében pedig a magyar állam utóörökösödési jogát egyenesen kizárja. Nem áll továbbá azon felp.-i érvelés sem, mintha örökösül nem a magyar állam, hanem a végrendeletben emiitett közművelődési czéiok volnának tekintendők, melyek azonban részletesen meg nem jelöltetvén, a végrendeletnek hatálya nem lehetne, mivel a végrendelet világos szavai szerint örökösül a magyar állam van kijelölve, a min nem változtat az, h. az örökös az egész örökséget egy bizonyos, részben az ő belátására bizott czélra fordítani köteles, mert ez nem egyéb, mint az öröklésnek mhagyás által történt korlátozása, a mi törvény szerint épp ugy meg van engedve, mint az öröklésnek bármely más megengedett feltételtől függővé tétele. Érvényökben fentartatván a végrendelet 6. és 7. pontjaiban foglalt rendelkezések, az ezen pontokkal kapcsolatban a végrendelet 8. és 9. pontjaiban tett rendelkezések is fentartandók voltak. (91. máj. 15. 8545. J. Sz. V.39.) Márkus. Felsó'birósági határozatok. II.