Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

ÖRÖKLÉSI JOG. 175 1. Lfi.: Oly végrendeleti intézkedés, mely szerint a leszármazó örö- Végrendeleti kösök az ingatlan jövedelmeire szoríttatnak, s azok mindenkorra mind az Örökles. ingtl. mterheltetésétől, mindannak eladásától eltiltatnak, sőt a végrendelkezési Végr. tiláljogtól megfosztatnak, az rendeltetvén, h. a leszármazók kihaltával azon ingtl. m ak értelmeaz oldalrokonokra szálljon, törvényeink értelmében érvénytelennek tekin- zese. tendő. (79. márcz. 31. 849. Dt. r. f. XXIII. 13.) 2. Curia: Habár való is, h. a B) a. végrendeletnek 11-ik pontjában szórói-szóra az foglaltatik: >ezekért azt kívánom a hagyomány elvesztése terhe mellett, h. egy is közülök (t. i. hagyományosok közül) semmi névvel nevezendő ősiségét ne keressenek;« — habár továbbá való az is: h. a keresetlevélnek D. a. melléklete szerint a hivatolt végrendeletnek mhamisitása miatt a biróságnál bűnügyi panasz emeltetett, de a szentszék előtt is, az A) és B) a. végrendeletek érvénytelenítése iránt, szintén hamisítás indokából. E szerint hagyományosok által per folytattatott, igy tehát mindkét uton a végrendeletek »valódisága« támadtatott meg, s felp., ezen megtámadás által, az örökhagyónak fenidézett végrendeleti intézkedését msértettnek, s ez okból alp.-ek ellen a hagyományoktól való mfosztást bíróilag kimondatni kéri: mindazáltal, minth. a perbeli adatok kétségtelenül bizonyítják, h. a végrendeletek az osztr. polg. törvénykönyv hatálya alatt alkottattak, de az örökhagyó is azok uralma 1857. nov. 17-ik napján halt el, a végrendelkezési jog pedig és igy mellőzhetlenül a fenidézett végrendeleti intézkedésnek hatálya is, az örökhagyó halálakor fenállott törvények szerint bírálandó meg, és ezen törvényekhez — noha alp.-ek által nem idéztettek — a bíróság hivatalból alkalmazkodni köteles ; minth. továbbá, ugyanazon osztr. polg. törvénykönyvnek itt hivatalból figyelembe veendő 720. §-a, valamint a magyar törvényes gyakorlat szerint is, az örökhagyónak azon végrendeleti intézkedése, mely által az örökösnek, vagy hagyományosnak, valamely haszontóli mfosztás fenyegetése alatt, a végrendeletnek mtámadása tiltatik, ha a végrendeletnek valódisága és értelme vétetik kérdés alá, törvényes hatálylyal nem bir, jelen esetben az örökhagyónak fenidézett intézkedése, a mennyiben felp. keresetét a D) és E) alattiakra alapitotta, hatálytalannak tekintendő, mert ezek szerint a végrendeletek valódisága volt mtámadva, s ehez képest a hagyományok elvesztése alp.-ek ellenében ki nem mondattatott. Különben, minth. a fenhivatolt végrendeleti intézkedésben a hagyományoknak elvesztése az esetre mondatott ki, ha a hagyományosok »ősiséget< keresnének, ezen intézkedés esetleg csak ugy bírhatott volna hatálylyal, ha a végrendeletek nem hamisítás indokából támadtattak volna meg; hanem kizárólag az »ősiség« okából egyenesen (directe) az »ősinek« megítélésére irányzott per indittatott volna hagyományosok által: ilynemű külön per azonban hagyományosok által megindítva nem volt, s igy e szempontból sem lehetett felp. keresetének helyt adni, valamint nem lehetett a hagyományok elvesztését kimondani a miatt sem, h. hagyományosok által állítólag kár okoztatott, mert a végrendeletnek szóban levő intézkedése kárositási esetekre nem vonatkozik, és felp. külön kárkövetelési per indításához való jogát a keresetlevél 5-ik lapján amúgy is fentartotta magának. (86. decz. 7. 4070. Dt. XVI. 281.) 3. Curia: Igaz ugyan. h. a néhai P. Anna és ennek második férje B. György által 1875. febr. 13-án közösen alkotott végrendeletnek 6. pontjában az foglaltatik, h. ha a végrendelkezők örökösei közül bármelyik a végrendeletet mtámadná, a mtámadó csak az öt megillető köteles részt kapja és