Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

174 ÖRÖKLÉSI JOG. Végrendeleti következtetni kellett fenebbi értelmezést, mely a kérdéses végrendeletnek, a Öröklés. peres hagyományra vonatkozó intézkedésben foglalt azon kifejezés által A végrendelet »együttesen« támogattatik. nem gyengiti, el nem enyészteti. (84. okt. 14. tartalmának 2265. Dt. X. 87.) értelmezése. 5. Curia : A peres felek kölcsönösen egyetértenek abban, h. a köztük fenforgó vitás birtokviszony a 2- . a. valódiság tekintetében nem kifogásolt végrendelet alapján és értelmében birálandó el; lényegesen eltérnek azonban a peres felek a 2;/. a. mellékelt végrendeletben foglalt intézkedés joghatályára : mig ugyanis felp. az imént érintett végrendeletnek azt az intézkedését, mely szerint az örökhagyó »az esetre, ha ggermekei meghalnának, ugy a 302., 630. és 633. sz. tjkönyvben foglalt összes vagyona háborítatlan haszonélvezetét alp.-nek hagyományozta*, akként értelmezi, h. alp.-t a haszonélvezet joga csak az örökhagyó mindkét gyermeke elhalálozása esetében illeti meg; alp. pedig azt vitatja, h. a részére hagyományozott haszonélvezeti jog már az örökhagyó egyik gyermeke elhaltával hatályossá vált. A Curia a végrendelet imént idézett rendelkezésének értelmezésére vonatkozóan az elsőfokú biróságnak megállapítását találja okadatoltnak: mert a peres felek kölcsönös beismerése szerint G. János örökhagyónak két gyermeke, névszerint G. Ferencz felp. és az 1882. évben elhalt G. Rozália maradt: a végrendeletnek az a kifejezése tehát, h. »az esetre pedig, ha gyermekeim meghalnának, ugy stb.<, a szavak közönséges értelme szerint nem értelmezhető másképp minth. alp. haszonélvezeti joga csak az esetben lép hatályba, ha mindkét gyermek elhal; mert ha az örökhagyó a fenébb szószerint idézett szavaknak más, ill. az alp. által vitatott értelmet kivánt volna tulajdonítani, annak határozott kifejezést adott volna; mert ily kifejezett intézkedés hiányában nincs semmi ok annak felievésére, h. az örökhagyó alp. hitestársát a haszonélvezeti jogban már az egyik gyermeke elhaltával annak jutalékára vonatkozóan részeltetni kívánta, sőt abból a körülményből, h. az örökhagyó idézett intézkedésében összes vagyona, tehát nem az egyik vagy másik gyermeke jutalékára vonatkozó haszonélvezetéről tesz említést, valamint abból a körülményből, h. bár az örökhagyónak leszármazó utódai maradtak, mégis alp. házastársának kizárólagos tulajdonul külön javakat hagyományozott; az örökhagyónak ellenkező szándékára vagyis arra kell következtetni, h. alp.-nek a haszonélvezeti jogot csak mindkét gyermeke elhalálozása esetére az oldalági rokonokkal szemben kívánta hagyományozni. (89. nov. 6. 1205. Dt. XXIV. 273.) 6. Curia: A mi a végrendeletre tett hivatkozást illeti, ez figyelmen kivül volt hagyandó azért, mert a törvény értelmében az örökhagyó arra, h. minden vagyonát végrendeletében felsorolja, kötelezve nincs s abból. h. a fel nem sorolt vagyonokhoz a törvényes örökösök igényt ne tarthassanak, s az ily vagyon azt illette, ki annak minden, igazolhatási jogczim nélkül tényleges birtokában van s egyáltalában nem következik, jelen esetben annál kevésbé, mert alp. kérelmére kihallgatott két tanú vallomásából kitetszik, h. végrendelkező száj- és arczbeli rákbetegség miatt beszélni képes nem levén, jelekkel csak azt, h. hagyta, mit K. Gy. egyik tanú fülébe sugdosott s a községi jegyzőnek mint 3. már elhalt végrendeleti tanúnak tollba mondott; ily helyzetben pedig azt, h. a takarékpénztári betét örökhagyó által a végrendeletből szándékosan hagyatott volna ki. állítani nem lehet. (86. márcz. 11. 8168/85. Ü. L. 86. 16.)