Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

ÖRÖKLÉSI JOG. 173 gyet, hanem a gyermekeket kívánta örökösül tekinteni. (90/4. 24 6659. Dt. Végrendeleti XXVII. 117.) öröklés. 3. Curia: Tek., h. a C. alatti egyedül a 12 hold földre vonatkozó A végrendelet ítéletben a kereseti szőllőről említés nem foglaltatik s nincs kimondva, h. a tartalmának végrendelet e szó'llőre nézve ugyanoly értelmezést követel, mint a 12 hold értelmezése. földre, az jelen perben annál kevésbé vétethetik alapul, mert abból, miszerint a szöllöre nézve az mondatik, h. végrendelkező menye, alp -ek jogelőde a szőllőből, a hol tetszik válaszszon egy harmadát, azt kell következtetni, h. azt nekie tulajdonjoggal kívánta hagyományozni, mit igazol az 5. pont azon tartalma is, mely szerint rendeli, h. mindhárom örököse, vagyis G. Mártha és két unokája a vagyonból közösen fizessenek kegyes czélokra 50 frtot; minth. pedig a 2. felemiitett ház és föld a G. alatti itélet szerint néhai K. János hagyatékához tartozónak mondatott ki, az azonban, h. G. Márthát a végrendelkező egyik örökösének tekintette, kétségtelen: önként folyik, h. ezen kifejezés a kereseti szőllő azon harmadára vonatkozik, mely kizárólag G. Mártha birtokában maradt s nevére telekkönyveztetett is a nélkül, h. felp.-ek 1837. év óta, midőn végrendelkező D. Erzsébet elhalt, valaha erre nézve igényt emeltek volna. (83. márcz. 27. 601. Dt. VI. 249.) 4. Bp. tábla: A felp. részéről F. alatt csatolt, néhai U. György által Nagy-Váradon 1878. aug. 10-én tett végrendelet szerint nevezett örökhagyó által E. Istvánné U. Mária gyermekeinek együttesen 800 frt lett hagyományozva, minth. pedig E. Istvánnénak a neve nem U. Mária, hanem U. Terézia és felp. időközileg elhalt nejének a neve volt U. Mária, e szerint a végrendeletben mint alp., mint pedig felp. néhai neje megnevezve van és pedig előbbi férje nevéről, utóbbi születésnevéről, annálfogva, tekintetbe véve, h. az örökhagyóhoz mindketten rokonsági viszonyban állottak, határozottan meg nem állapitható, h. a végrendelet jelzett kitétele szerint az örökhagyó által csak egy személy szándékoltatott mnevezni, ill. h. az örökhagyó csakis alp. gyermekeinek kívánta az egész 800 frtot hagyományozni, annyival inkább, miután a felp. által felhozott s valódiság tekintetében nem kifogásolt levelekből világosan az tűnik ki, h. nevezett örökhagyó minden rokonai iránt jóindulattal volt és hagyatékából mindannyit részeltetni kívánta; továbbá pedig, minth. nincs kizárva, h. a kérdéses végrendelet szerkesztésénél a hagyományosok megnevezésére nézve tévedés nem csúszott volna be ; ennélfogva mind E. Istvánné, mind U. Mária gyermekei a kérdéses 800 frtra egyenlően hagyományosoknak kimondandók voltak. Curia: Hhagyja, mert azon igazolt ténynyel szemben, h. néhai U. György végrendeletében férje vezetéknevével E. Istvánnénak jelzett elsőrendű alp -nő szül. U Terézia és nem Mária volt, h. a felhivott végrendeletében családi neve után U. Máriának nevezett egyén, a felp.-nek volt neje valóban létezett, h. ekként a végrendeletben két külön álló személy van mnevezve, helyesnek és indokoltnak tekintendő azon feltevés és az erre állapított bírói következtetés, h. a fenébb nevezett örökhagyó néhai U. György a per tárgyává tett hagyományban a vele ugyanazon rokonsági összeköttetésben álló peres feleknek férjhez nem ment vagy meg nem nősült gyermekeit kedzezményezni és részesíteni akarta, miután azon körülmény, h. a több személy jelzéséhez megkívántató »ésc kapocsszócska kihagyatott és azon kifejezés »gyermekeinek* egy személyre mutat, a két különböző, külön álló és létező vagy létezett személy nevének felvétele által adott és ebből