Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

160 ÖRÖKLÉSI JOG. Végrendeleti állítólag szóbelileg tett rendelkezésről szóló bizonyítványnak már csak azon öröklés. okból sem tekintethetik, mert az nem az örökhagyó által állíttatott ki, Szóbeli hanem a tanuknak bizonyítványát tartalmazza arról, h. az örökhagyó előttük magán vég- hogyan nyilatkozott, felp. keresetének még sem volt hely adható, mert az rendelet. emiitett intézkedés mint szóbeli sem az érdektelen tanuk számára vonatko(1876: XVI. t. zólag, az 1876 : XVI. t.-cz. 9. §-a rendeletének meg nem felel, mert nemcz.15 —20.§§.) csak Mátéfi Dánielt, hanem az alp. által szintén kifogás alá vett Mátéfi Mózest sem lehetett alkalmas tanúnak elfogadni, mert ez felp. saját előadása szerint, felp. házastársának testvére, s mert ezek helyett felp.-ek részéről a válaszban megnevezett többi tanuk, magánál a szóbeli végrendelkezésnél nem voltak jelen, s mert azáltal, h. az örökhagyó ezen utóbbi tanuk jelenlétében felolvasott B. alatti bizonyítványra későbben azt nyilvánította, h. >ugyvan* az erre vonatkozó tanúskodás az idézett törvény 15. §-ában mszabott kellékeket nem pótolja, a végrendeletet mint szóbelit érvényre nem emelheti. (84. máj. 21. 5956. Ü. L. 84.) 3. Curia: A végrendelkezés helyének és időpontjának kitétele csak az írásbeli magánrendeleteknél szükséges, a szóbeli végrendelet ez alapon nem érvényteleníthető. A szóbeli magánvégrendelet tanúira nincs a törvényben kellékül előírva, h. azok írni és olvasni tudjanak. (85. decz. 21. 6463. Ü. L. 864.) 4. Curia: A szóbeli végrendelet érvényéhez a végrendelkezőnek abbeli határozott kijelentése szükséges, h. az általa tett nyilatkozatot szóbeli végrendeletnek akarja tekinteni. (1876: XVI. t.-cz. 19. §.) (88. decz. 14. 3516. M. I. 217.) 5. Curia: Ha a végrendelet szóbeli végrendeletnek czimeztetett is és szövegében is szóbelinek neveztetett: mindazáltal, ha az örökhagyó szóbeli kijelentése Írásbeli végrendelethez megkívánt számú tanuk jelenlétében nyomban irásilag felvétetett és a tanuk előtt az örökhagyó által sajátkezüleg aláíratott, a végrendelet az ellenkező elnevezés daczára is írásbeli végrendeletnek tekintendő. Ha a végrendeletben nincs is megmondva, h. a tanuk együttesen voltak jelen, de egyrészről annak tartalmából kitetszik, h. a végakarat a tanuknak együttes jelenlétében az örökhagyó által nyilváníttatott, másrészről azon tanuk kihallgattatván, eskü alatt vallják, h. a végiratnak nyilvánítása, valamint a végrendeleti okiratnak örökhagyó általi aláírása s előtte felolvasása együttes jelenlétükben történt: a végrendelet a törvény kívánta feltételeknek megfelelőnek tekintendő. (83. decz. 6. 3445. Dt, VII. 200.) 6. Curia: Midőn az örökhagyó a községi elöljárók által irásba foglalt végrendeletének aláírását a községi biró tanácsára mellőzte, s megnyugodott az elöljárók azon biztatásában, miszerint végintézkedésének valóságát és hitelességét majd ők szükség esetén bizonyítani fogják : ezzel az örökhagyó azt nyilvánította, h. végrendeletét szóbelinek kívánja tekintetni. (82. okt. 5. 1768. Dt. III. 107.) 7. Curia: Azon körülmény, h. a végakaratot tartalmazó okmány az örökhagyó előtt felolvastatott, arra vall, h. ő végakaratát irásba foglalás végett jelentette ki ; midőn pedig az irásba foglalás az örökhagyó aláírásának elmaradásával be nem fejeztetik, az ő kijelentett akarata csak azon esetben volna szóbeli végrendelkezésnek tekinthető, ha kijelentette volna