Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

ÖRÖKLÉSI JOG. 161 határozottan azt, h. nyilatkozatát szóbeli végrendeletnek kívánja tekinteni. Végrendeleti (85. jan. 28. 3990/84. Dt. XI. 18.) öröklés. 1. Curia: A járásbíróságok közvégrendeletek felvételére kivé- Közvégrentel nélkül jogositvák. A közvégrendeletek felvételénél a járás- delelet. bíróságok az 1874: XXXV. t.-czikkben előirt módon kötelesek {1876:XVI. t. eljárni, és csak az okirat külalakját illetőleg tartoznak a birósá- cz. 21-26. §§.) gokra nézve fenálló szabályokat alkalmazni. Indokok: 1. Jóllehet az 1874 : XXX. t.-cz. 25. §-a összefüggésben van a törvény 22. §-ával, mely csak a közjegyzői állás üresedése esetében addig, mig a helyettesítés fölött intézkedés tétetnék, és csak akkor, ha más közjegyző azon székhelyen nem létezik, jogosítja fel a járásbirót halasztást nem szenvedhető esetekben a közjegyzői okiratok felvételére (53. §. köziratok felvétele, végrendelkezésnek felvétele, tanúsítványok kiállítása); tek. azonban, h a későbben alkotott 1876: XVI. t.-cz. 21. §-a szerint közvégrendeletet közjegyző és kir. jbgok előtt lehet tenni; tek., h. a törvény a közjegyzőt és kir. jbgokat conjunctive emliti, holott ha a közjegyzőkről szóló törvény 25§-át tartotta volna szem előtt, vagylagosan akként rendelkeznék, h. közvégrendeletet a közjegyző, vagy a közjegyzői állás üresedése esetében a kir. jbgok előtt lehet tenni, a mi azonban, tek., h. nem minden jbg székhelyén létezik egyszersmind közjegyző is, a törvény czélja nem lehetett, — az 1876: XVi. t.-cz. 21. §-ának azon általános rendelkezésénél fogva kétséget nem szenvedhet, h. a jbgok közvégrendeletek felvételére nemcsak az 1874: XXXV. t.-cz. 22., 25. §§. eseteiben, hanem kivétel nélkül jogositvák. 2. Az 1874: XXXV. t.-cz. 25. §-a azt rendeli, h. a járásbiró azon esetekben, a melyekben a közjegyző helyett okiratokat vesz fel, a bíróságokra nézve fenálló szabályok szerint jár el. Ily szabályok léteznek arra nézve, h. a bíróságok eljárásaikról jegyzőkönyvet vesznek fel, azt a biró, jegyző és a felek aláírják, ha a jegyzőkönyv több ívből áll, az iveket össze kell varrni, s a fonal végeit a bírósági pecséttel a jegyzőkönyvön le kell pecsételni. Ezen általános érvényes, s részint az 1868 : LIV. t.-czikk 116. §-ában, s az ügyviteli szabályok 55., 60., 212.. 246. és 253. §§-ban foglalt, részint az 1850 óta kifejlődött bírósági gyakorlaton alapuló szabályokon kívül vannak még részletes szabályok az 1868: LIV. t.-cz. 546—553. §§-ban a másodlatok és az aláírások valódiságának hitelesítéséről. A midőn tehát az 1874: XXXV. t.-cz. 25. §-a a bíróságokra nézve fenálló szabályokat emliti, csak ezen létező szabályokat érthette. Nem szenvedhet tehát kétséget, h. a jbgok ezen szabályokat tartoznak alkalmazni, h. tehát a közjegyzői okiratokat és közvégrendeleteket jegyzőkönyvi alakban veszik fel, s a jegyzőkönyv felvételénél a bíróság részéről elegendő a bírónak és jegyzőnek jelenléte még azon esetekben is, a hol az 1874: XXXV. t.-cz. két közjegyző jelenlétét kívánja (75.. 78., 82. §§.). Ámde ama szabályok közül csak éppen az okiratok jegyzőkönyvi alakjára vonatkozók olyanok, a melyeket átalában minden okirat felvételénél lehet alkalmazni, mig ellenben a ptrts. 546—553. §§-aiban foglalt részletes szabályok, a mennyiben ezek csak a másolatok és az aláírások valódiságának hitelesítésénél követendő eljárást szabályozzák, nem terjednek ki éppen a közjegyzői okiratok és közvégrendeletek felvételeinek actusaira; nem határozzák meg az eljárásnál előforduló teendők anyagát, s nem ölelik fel mindazon szabályokat, melyekre ügyelni kell, h. az okirat benső tartalmát tek. is azon kellékekkel birjon, a miket a törvény a közjegyzői okiratoknál Márkus. Felsöbirósági határozatok. II. 11