Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

ÖRÖKLÉSI JOG. 157 vallomása által a törvényben előirt szabályok netaláni megtartásának bizo- Végrendeleti nyitása, a külkellékek tekintetében önmagában érvénytelen végrendeletet, a tör- öröklés, vény határozott rendelete ellenében, többé érvényre nem emelheti. (7723/81. A végrendelet Dt. IV. 262.) alaki kellékei. Azonos: Bp. tábla: 44304,82. (Dt. IV. 332.) — Curia: 83. szept. 12. 1876:XVI. t. 923. (Dt. VII. 243). I. 4. — 84. nov. 27. 2125. (Dt. X. 164.) — 88. szept. 25. cz. 6. §. 746. (Ü. L. 8841.) 7. Curia : Az 1876. XVI. t.-cz. 6. §-a rendelkezése csak a végrendeletre való rávezetés által teljesithető. (86. febr. 11. 5233/85. Dt. XIV. 75.) 8. Curia: A törvény világosan azt rendeli, h. ha a végrendelkező a végrendeletet önkezűleg alá nem Írhatja, a végrendelet tartalma a végrendelkező és a tanuk együttes jelenlétében felolvastassék és ennek megtörténte ntán a végrendelkező kijelentse, miként az okirat az ö végrendelkezését tartalmazza, s hogy ezeknek megtörténte magán az okiraton, a tanuk által igazoltassék. ezen nélkülözhetlen kellékkel azonban a megtámadott végrendelet ellátva nincs, a mondott hiány pedig utólag a tanuk kihallgatása által nem pótolható. (86. nov. 10. 3123. J. 86. 193.) 9. Curia: A végrendelet érvényessegének nem kelléke, h. a tanuk a törvényben előirt alakszerűségek betartását a végrendekező aláirását követő külön záradékban bizonyitsák. (87. okt. 25. 1551. Dt. XIX. 93.) 10. Curia: A végrendelet azért, mert a végrendelkező kézjegyével a a záradék után látta el, érvénytelennek és a záradék nem létezőnek nem tekintethetik. (87. okt. 14. 2823. Dt. XIX. 283.) 11. Curia: Mert a neheztelt végrendeletnek sem szövegében, sem záradékában nincs bizonyitva a tanuk által a 6. §-ban a végrendelet érvényességére megkívánt az a lényeges körülmény, h. a végrendelet tartalmazó okirat a végrendelkező előtt felolvastatott, s az azt végakaratának a tanuk együttes jelenlétében kijelentette volna, e lényeges körülmény pedig más módon nem bizonyítható. (90. jun. 22. 6460. J. Sz. III. 173.) 12—16. A 6. §. esetében érvénytelen az oly végrendelet, mely az olvasni és irni nem tudó végrendelkezőnek megmagyaráztatott ugyan, de előtte és a tanuk együttes jelenlétében az olvasni és irni tudó tanuk együttes jelenlétében az olvasni és írni tudó tanuk egyike által érthetően fel nem olvastatott. (88. máj. 1. 6843. Dt. XX. 154.) Azonos: 84. nov. 27. 2125. (Dt. X. 164), — 87. márcz. 18. — 83. szept. 12. 923. (Dt. VIII. 243.) — 6442/86. (M. I. 155.) — 89. okt. 16. 165. (J. 90. 33.) 17. Curia: Azon körülmény, h. a végrendeleti tanuk 6. §-ban előirt alakszerűségek betartását nem a végrendelkező aláirását követő külön záradékban bizonyitották, nem szolgálhat a végrendelet érvénytelenítésére alapul oly esetben, melyben magában a végrendelet szövegében meg van írva, h. az okirat a tanuk jelenlétében az örökhagyó előtt felolvastatott, h. ő azt teljes öntudattal saját végrendeletének jelentette ki és h. ugyanő azt saját kézjegyével (a tanuk egyike által aláirt neve mellett) ellátta és ezen végrendeletet a végrendelkezésnél előirt számban együttesen jelen volt tanuk sajátkezüleg aláírták. (87. okt. 25. 1551. M. I. 169.) 18—21. Curia : A mennyiben a végrendelet szövegében a 6. §-ban előszabott alakiság megtartása lényegileg a végrende'et szövegében bizonyitva van és annak tartalma a tanuk előtt ismeretes volt, minth. az a végrendelkező előtt a tanuk jelenlétében felolvastatott s ennélfogva a tanuk azon