Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

ÖRÖKLÉSI JOG. 155 képességére, sem az ügylet természetére és a végrendelkező aláírásának Végrendeleti tényére nézve nem voltak. A záradékkal szemben sincs a tanuk tévedése öröklés, bizonyítva ama tényre nézve sem. a mely szerint ők a végrendelet aláirá- A végrendelet sakor magán az okiraton igazolták azt. h. az örökhagyó az ő együttes jelen- alaki kellékei. létökben és általok értett nyelven saját végrendeletének jelentette ki az 1870: XVI. okiratot. Mert a valónak állítása soha sem téves állítás ; alp.-ek pedig a J. t. cz. 5. §. tanúhoz intézett kérdőpontok hatodikával maguk is való ténynek akarták bizonyitani azt, h. a végrendelkező igennel felelt azon hozzá intézett kérdésre, h. vájjon az okirat az ő végrendeletét tartalmazza-e ? — Ennek az igenlő feleletnek valósággal mtörténtét vallotta is J. tanú, míg Dr. D. tanú és L. tanú nem emlékeznek arra. h. a végrendelkező tett-e valamely kijelentést végrendelkezési szándékára és a végrendelet valóságára vonatkozólag. De az ily puszta nem emlékezés a végrendeleti tanuk részéről nem fogadható el ellenbizongitékid. szemben avval a bizonyítékkal, a mit ők a régrendelkezéskor a záradékban szolgáltattak s a minél többet az 1876 : XVI. t.-cz.-nek az írásbeli magánvégrendeletekről szóló 5. §-a sem kiván. míg ugyanazon törvény 15. §-a a szóbeli végrendeletek nyilvánításáról már szigorúbban rendelkezik. A negyedik tanú D. P.-nek ama vallomása pedig, a mely szerint ő a végrendelkező részéről semminemű szóbeli kijelentést nem hallott, hanem csak helyeslő fejbólintást látott, nem bír nyomatékkal a végrendeleti záradék ellenében és szemben J.-nek vallomásával, a ki a halk hangon kimondott igenlő feleletet hallotta, de h. a helyeslő fejbólintást látta volna, nem emliti. Megtévesztést vagy kényszerhelyzetet ugyanis a nevezett három végrendeleti tanú egy szóval sem emlit. és ama vallomásukhoz, h. a záradék előttük fel nem olvastatott s hogy azt maguk sem olvasták el, hozzá teszik ők. h. a záradék előttük elfödve nem volt s h. őket a felolvasásban senki és semmi sem akadályozta. Ha tehát a végrendeleti tanuk, kik mindannyian az értelmiség osztályához tartoznak, ill. tartoztak, a záradék felolvastatását nem kívánták s annak elolvasását magok részéről feleslegesnek tartották: ezt csak az indokolja, a mit ők vallottak, az t. i. h. reájuk a végrendelkezési cselekmény azt a benyomást tette, miképp az örökhagyó (ki maga is a müveit osztályhoz tartozott) a jelenlétükben is betekintett okirat tartalmát élőbbről ismerte s h. igy mint végrendeletét irta alá öntudatosan. (88. ápr. 17. 1076. Dt. XX. 66.) 2. Curia: A mtámadott végrendelet azért volt érvénytelennek kimondandó, mert azon teendők és nyilatkozatok mtörténtének bizonyítása, melyeket a törvény a végrendelet érvényes létrejöttének kellékévé állapit meg, a tanuk által a végrendeletre vezetett tanúsítványban oly kifejezésekben teljesítendő, melyek, ha a törvényben használt kifejezéstől eltérők is, de félre nem ismerhetők ; a törvényben előszabott nyilatkozat értelmét adják vissza és a törvényben előszabott cselekmények mtörténtéről kétséget nem hagynak : a mtámadott végrendelet záradékát képező ezen kifejezés azonban : »hogy ezen zárt végrendelet előttünk tétetett«. határozatlan s a végrendelet alkotás és végrendelettételnek csak azon általános fogalmát tünteti fel, a mely a tanúsító egyéni felfogásában vagy jogi nézetében él. de birói mérlegeléstől teljesen elvont nyilatkozatok és cselekményekre alapított egyéni következtetést képeznek s a melyekből a végrendelkező által tett nyilatkozatok tartalmára szükségképpen és kétségtelen következtetést vonni nem lehet. (89. máj. 16. 8314. Dt. XXIII. 190.)