Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

ÖRÖKLÉSI JOG. 143 sége pedig, tekintettel korára, kizárva nem lévén, a végrendelet által a Törvényes netán születendő gyermekek is, kik felp.-ekkel jogközösségben állanak, érde- öröklés, kelve lehetnek és tek.. h. a viszonkereset egyedül felp.-ek ellen támasztatott. Kitagadó** a még netán születendő gyermekek részére kinevezett gondnok pedig a viszonkereset ellen nem védekezhetett, ezen kérdés az összes érdekellek meg nem liallgathatása miatt a jelen perben elbírálható nem volt. (89nov. 6. 2399.) Curia: ltliagyja, mert az kétségtelen, h. f'elp. állal képviselt gyermekeinek, mintli. édes anyjuk. II. r. alp. életben van. nagyatyjuk után köteles részhez joguk nincs s ez részükre csak azon esetben volna megítélhető, ha bebizonyíttatnék, h. édes anyjuk örökhagyó M. Arisztid, az ő atyja által, az örökségből ki tagadtatott, ezt azonban felp. nem bizonyította, mert a végrendelet 6. pontjának azon kilétele, h. leányát, báró U. Máriát akként tagadja ki, a köteles részt elhalálozása napján életben levő gyermekeinek hagyja. leányainak csak az életfogytiglani haszonélvezetet juttatván, nem képez kitagadást, hanem inkább korlátozást, h. leánya köteles részét el ne prédálja és az gyermekeinek megmaradjon. Mert továbbá azon körülmény, h. II. r. alp. a köteles rész jövedelmeiből gyermekei eltartásához állítólag mivel sem járul, figyelembe vehető nem volt, mivel M. Arisztid B) szerint magyar állampolgár lévén, leányának köteles része törvényeink értelmében nem korlátozható. A mi végre II. r. alp. viszonkeresetét illeti, az ellenirat ide vonatkozó tartalmából kitetszik, h. az névszerint mnevezett báró U. Valda, Mercedes és Magdolna gyermekei ellen van intézve; tek. pedig, h. a végrendelet 6. pontjában az foglaltatik, h. a köteles rész II. r. alp. elhalálozásakor életben lévő gyermekekre szálljon, ezen kifejezés alatt pedig nemcsak azon gyermekek értetnek, kik az örökhagyó kimúlása idejében már életben voltak, hanem azok is, kik az ő halála után leánya, báró U. Máriától még születhetnek, kik e perben a kinevezett ügygondnok ^.ltal képviseltetnek ; tek., h. a viszonkereset a végrendelet érvénytelenitésére van irányulva, ily helyzetben pedig az a perben álló mindazon személyek ellen lett volna intézendő, kik az által érdekelve vannak, a viszonkereset azonban az ügygondnok ellen nem intéztetvén, ő az ellen nem is védekezhetett és igy a perben nem volt eldönthető, h. II. r. alp. a fenforgó körülmények mellett követelheti-e a köteles rész állagának szabad rendelkezésre való kiadatását. (90. nov. 14. 677. J. 90. 189.) 2. Lfi.: Ha a kitagadásra kellő ok miatt a szükségörököstől a tves osztályrész elvonatik, csak azon kitagadási ok jöhet figyelembe, mely a végrendeletben határozottan megemlittetik, mert ha a kitagadásra tv. szerint okul szolgálható, de a végrendeletben fel nem emiitett tény valósága perrendszerüleg bebizonyittatik is, ez figyelembe nem vehető, mert az vélelmezhető, h. az örökhagyó a kitagadás alapjául szolgáló tényt megbocsátotta. (74. febr. 6. 498. Dt. r. f. XI. 71.) 3. Lfi.: A végrendelkező által végrendeletében ftl nem hozott kitagadási ok, a kitagadás tves voltának mbirálásánál figyelembe nem vehető. (77. nov. 15. 8966. Dt. r. f. XIX. 83.) 4. Lfi.: A szüle gyermekét a tves osztályrészből unokája javára sincs jogositva kitagadni. A kitagadásra elegendő indokul szolgál, ha bebizonyittatik, h. a gyermek atyját megverte. Nem szolgál azonban okul a kitagadásra. h. gyermeke ellen ennek gyanúsításai miatt az egyházi hatóságnál