Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)
ÖRÖKLÉSI JOG. 135 felebbezett. mindazonáltal a zárt kérők részére megítélt javakra s illetőleg Törvényes azok haszonélvezetére, az 1881. évi LX. t.-cz. 237. §. b) pontja alapján, öröklés, mely a zárlatot feltétlenül marasztaló felebbezett e.-birósági Ítélet alapján Özvegyi jog megengedi, zárlatot rendelni, s ez uton az emiitett javakat zárt szenvedett korlátozása birtoklása és kezelése alól elvonni nem lehet; mert az Ítélet azt a rendel- zárhd utján. kezést is tartalmazza, hogy zárt kérők zárt szenvedettnek, az örökség átvételének időpontjától kezdve, özvegyi tartás czimén évenként 1000 frtot tartoznak fizetni. A néhai P. Gy. utáni öröklési és özvegyi igényeket szabályozó kérdésben forgó itélet ezen emiitett két rendelkezése egymással a legszorosabb kapcsolatban állt és zárt kérők és zárt szenvedett részére kölcsönös jogokat és kötelezettségeket állapit meg s igy az Ítéletben érintett hagyatéki vagyon kiadására vonatkozó olyan feltétlen kötelezettségeket nem tartalmaz, melynek alapján zárt szenvedett használati és kezelési joga tőle elvonható lenne; és pedig annál kevésbé lehetne ennek helye, mivel az ítéletnek az 1000 frt kiszolgáltatására vonatkozó része, zárt kérők által felebbeztetvén, a hagyatéki javaknak az özvegyi jog végleges szabályozásáig, zárt szenvedőt illető birtoklása és használata helyébe, mely a zárlati kezelés által tőle elvonatnék, az itéletileg megállapított tartás egyenértéke nem léphetne, ül. annak kiszolgáltatása követelhető nem volna. Már pedig hazai törvényünk egyik sarkalatos elve szerint az özvegyi jognak (jus speciali legum privilegio gaudens) hatálya abban nyilvánul, Ti. az özvegy férje javait mindaddig megtarthatja, mig özvegyi jogára egyesség vagy itélet utján másként ki nem elégíttetik, minélfogva mindaddig, mig az emiitett szabályozás tettleg életbe nem lép, zárlat alkalmazása által az özvegyi jogban rejlő ezen mtartási jogosultságot hatálytalanná tenni nem lehet. Ezen indokok'alapján és tekintettel arra, h. az itélet indokolásának IX. pontjában is kifejezést nyert azon elv, h. az özvegyek mindaddig, mig özvegyi joga jogérvényesen megállapítva nincs, az egész hagyaték haszonélvezete megilleti, eme törvényes szabály ellenében pedig nem forog fen törvényes ok arra nézve, h. a haszonélvezet és kezelés joga egymástól elválasztassék, másrészről pedig tekintettel arra. h. a zárlatnak az 1881. évi LX. t.-cz. 237. §-ának b) pontja esetében sem lehet más czélja, mint h. a per alatti tárgyak további forgalma megállapittassék s azok az esetleges végrehajtás idejéig megóvassanak s ebből következik, h. a marasztalt fél a zárlat alkalmazása által kedvezőtlenebb helyzetbe nem juthat, mint a minő helyzetbe jut akkor, midőn az itélet ellene végrehajthatóvá válik s ezen kedvezőtlen helyzet az esetben, ha az özvegytől a kezelés elvonatnék, másrészről pedig, a részére kiszolgáltatandó összeg függőben maradna, tényleg beállana: zárt kérőket zárlat elrendelése iránti kérelmükkel elutasítani kellett. (90. ápr. 15. 13326. Ü. L. 90. 20.) 2. Bp. tábla : Nem is állíttatott, annyival kevésbé igazoltatott, h. a hagyatéknak özvegyi jogon birtokában levő és azt az özvegyi jog perutján leendő megszorításáig tvszerüleg haszonélvező özv. a hagyatéki vagyont eltékozolja, vagy pusztulni hagyja, a hagyatékra a zárlat még azon esetben sem lett volna az özvegyi jog sérelmével elrendelhető, ha az özv. az általa felajánlott biztosítékot nyújtani hajlandó nem lett volna, annyival kevésbé sérelmes tehát az e.-birósági végzés abbeli intézkedése, mely szerint a zárlat el nem rendelése a felajánlott biztosíték nyújtásától tétetett függővé. (87> jan. 28. 30008 86. P. T. XIV. 11.)
