Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

136 ÖRÖKLÉSI JOG. Törvényes 1. Curia: A birói gyakorlat a törvénytelen gyermekek öröklésére öröklés. nézve csak azt állapította meg jogszokásul, h. a házasságon kivid született Törvénytelen törvénytelen gyermek örökösödik régrendelet nélkül elhunyt anyja vagyonában gyermekek akkor, midőn az anya nem hagyott hátra házasságból származott törvényes tvcs öröklése, gyermeket. Ezen a jogfejlődés utján keletkezett gyakorlat nem is ütközik az id. tv. szab. 10—12. §-ába, a melyek leszármazók hiányában szabályozzák a felmenők és oldalágiak öröklését a nélkül, h. a leszármazók törvényességét hangsúlyoznák s a törvénytelen gyermeket a felmenők s oldalágiakkal szemben kizárnák az anyai örökségből. De nem igy van ez az id. szabályoknak a leszármazók öröklését szabályozó 9. §-ban, mely világosan rendeli, h. végrendelet nem létében az örökhagyónak minden vagyona a tőle leszármazó törvényes gyermekekre száll. Ezen rendeletével a törvény hangsúlyozván a hagyaték összességét s a leszármazó törvényességét, kizárja a törvénytelen gyermeket a törvényes gyermek javára az anyai örökségből is és a fenálló tételes törvénynyel ellenkező gyakorlat s jogszokás nem keletkezhetik. (84. jan. 9. 3941/83. M. I. 36.) 2. Bp. tábla: Peres felek között a vita tárgyát az képezi, h. mig felp. az 1882. febr. 2-án elhalt B. \. után maga részére kizárólagos öröklési jogot vitat azon alapon, h. ő örökhagyó anyjának néh. A. V. férj. B. Islvánnénak egyedüli életben levő törvényes gyermeke, tehát szinte a törvényes ágyból származott B. I. testvérének az itteni örökhagyónak egyedüli örököse, addig alp. azon az alapon igényli a B. I. után maradt hagyaték fele részét, h. ő ugyanazon A. V.-nak elsőfokú leszármazója, habár beismerten nem tvnyes gyermeke, kit azonban a B. L-re anyjáról szállott, jelen per tárgyát képező hagyatéki vagyonban, mint az öröklésre első sorban hivatott anya egyik leszármazóját, az öröklési jog megilleti. Az, h. a per tárgyát képező vagyon, vagyis a B. I. nevén kezelt 265 frt 58 kr. árvatári tőke örökhagyóra anyjáról szállott, mint különben beigazolt tény kétségbe vonva nincs, ül. örökhagyó halála idejében már életben nem volt, őt örökhagyónak az anyától leszármazó oldalrokonai képviselik ; a kérdés tárgyát csak az képezi, h. midőn az anyától leszármazó törvényes és törvénytelen gyermekek igénylik képviseleti jogon az anyára szállandott, a törvényes leszármazó után mnyilt örökséget, kit illet meg az öröklési jog ? Az ideigl. tvk. szabályok 9. §-a nem hagy fenn semmi kétséget az iránt, h. miután a szülők tvnyes öröklésre kizárólag a törvényes gyermekek vannak hivatva, azon öröklési jog, melyet a leszármazók képviseleti jogon vannak hivatva érvényesíteni, szinte csakis a törvényes gyermekeket illeti, s h. ezek a törvénytelen gyermeket az öröklésből kizárják s ül. a felmenőket, nem a törvénytelen gyermekkel együtt, hanem annak kizárásával képviselik. Ilyen körülmények között, tekintettel arra, h. a törvény rendelkezései alapján és a bíróságok gyakorlata folytán kifejlődött jogszokás értelmében, testvére hagyatékában felp. van hivatva örökölni, valamint tekintettel arra, h. ajp. a per során nem is állította, h. a B. I. nevén kezelt kereseti tőkében olyan összeg foglaltatnék, mely az 1879. jul. 29-én létrejött egyezség alapján alp.-t illethetné, a keresetnek e helyült is helyt adni kellett. (88. máj. 1. 10369. Ü. L. 88. 24.) 3. Curia: Felp.-sel, mint a végrendelet nélkül elhalt örökhagyó anya törvényes gyermekével szemben, alp-t, mint ugyanazon örökhagyó törvénytelen gyermekét törvényes örökösödési jog mm illeti, mert az id. törv. szab. 9. §-a szerint végrendelet nem létében az örökhagyónak minden vagyona a tőle