Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

ÖRÖKLÉSI JOG. 129 10. Curia: Ha az özvegy özvegyi jogát nem a törvény, hanem ve'gren- Törvényes delet álapján kívánja érvényesíteni, s a végrendelet — a lakáson kivül — öröklés, özvegyi tartást csak az esetre rendel, ha a hagyaték minden tehertől ment Özvegyi jog. leend : az özvegy addig, mig a hagyatékon teher van, tartást nem követelhet. Ha a végrendelet az özvegynek lakásul egy megnevezett kastélyt rendel, ez alatt tágabb értelemben nemcsak a lakóház, hanem ennek tartozéka, a lakás kellemesebb élvezetére szolgáló kert is értetik ; valamint ha a végrendelet értelmében a házhoz tartozó állatok is az özvegynek rendelkezésére bocsátandók, ebben az azok elhelyezésére a lakásul rendelt helyiség közelében szükséges épületnek használatba vehetése is benfoglaltnak tekintendő'. Az özvegyi jog alapján az özvegyet nemcsak a közönséges és szoros értelemben vett lakás, hanem a lakási igények kielégítésére szolgáló tárgyaknak — hova a bútor és egyéb házi felszerelés is tartozik — használata is megilleti: ezen tárgyak azonban csak azok lehetnek, melyek az özvegynek férje életében, akár magának, akár férjével együtt, közös használatára szolgáltak, s igy ha a bútorok és egyéb házi felszerelések az örökhagyónak saját használatára más részéről vottak átengedve, az özvegy nem követelheti, h. a férje tulajdonát nem képezett bútorok és egyéb házi felszerelések neki használatába átadassanak vagy h. azok helyett részére más hasonnemii tárgyak szereztessenek be. (85. máj. 26. 2071. Dt. XII. 104.) 11. Curia: Végrendeletében az örökhagyó felp.-eket »ezennel egyetemes örököseiül rendelt bárom fivéreim«-nek nevezvén, nyilvánvalóan őket akarta általános örököseivé tenni minden ingó és ingtl. javaiban. Ezt'a végrendelet alkotásakor birt s utóbb szerzendett ingatlanai tekintetében ki is fejezte ő végrendelete 2. pontjában mondván: »ezek ifitestvérei) összes ingtl.-aimat« ; és h. ugyanő összes ingóságaiban is — a batár és két ló kivételével — felp.-eket akarta örököseinek nevezni: ez kitetszik a végrendelet 1. pontjából, a bol ingóságai közül alp.-éknek csupán a batárkocsit és az általa választandó két lovat hagyja szerszámostól. Arra nézve pedig, h. az örökhagyó a felp.-eknek szánt ingó s ingtl. vagyonát — az apácza-utczai ház kivételével — a felp.-ek birtokába akarta juttatni halála után azonnal: eloszlat minden kétséget a végrendelet 1. és 2. pontja. A midőn ugyanis ezekben a végrendelkező ugy intézkedik, h. özvegye az ingó vagyonból csak 20,000 frt hitbért s 1 batárt, meg 2 lovat kapjon tulajdonul és az ingtl.-okból csak az apácza-utczai házat kapja életfogytiglani használatul, s azután a felp.-eknek — nem másnak — teszi kötelességévé, h. özvegyét a neki hagyott tárgyak kiszolgáltatásával elégitsék ki, s ugyanők fizessék özvegyének esetleg az 1200 frt lakbért is : ezzel ő félremagyarázhatlanul azt a szándékát nyilvánította, h. halála után hagyatékát, az apácza-utczai ház kivételével, vegyék birtokukba a felp.-ek s elégítsék ki abból végrendelete szerint az alperest. Mindez kizárja a feltevést, mintha az örökhagyó összes vagyonát alp.-nek birtokában akarta volna özvegyi jogon mhagyni. Ellenkezőleg világos az, h. az örökhagyó alp.-t az ö özvegyi jogára nézve a végrendelet 1. pontja szerint kívánta kielégíttetni a felp.-ek mint a hagyaték birtokába jutott örökösül: által. És a férj azon joga, h. nejének özvegyi jogát végrendeletiley szabályozhassa s koi látozhassa. nem vonható kétségbe. Mert az özvegyi jog ma is ugy áll fen, mint állott hajdan, az egy különbséggel, h. mszoritását csak a leszármazók követelhetik. Már pedig 184-8 előtt sem korlátozhatta az özvegyi jog a férj vé^rendelkezési szabadságát azon a határon tul, a meddig maga az özvegyi Márkus : Felsó'birósági határozatok. II. 9