Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

ÖRÖKLÉSI JOG. 125 visszteher nélkül az örökhagyóra és elsőrendű felp.-re átszállottnak nem tekinthető. Ily helyzetben öröklött cselekvő érték elhalt Vidrinszki András után nem maradván, az elhalt Vidrinszki Ignácz után hátramaradt vagyon ennek szerzeményénél: tekintendő, a melyben felp.-ek oldalági örökösödési jogút alp. hitvestársi örökösödési joga kizárja. Mindezekhez képest tehát felp.-éknek az örökhagyó által alp.-sel mkötött örökösödési szerződés mtámadására nézve nincs is kereseti joga, miért őket ezen jog hiányából keresetükkel elutasitani és az elsőbirói ítéletei ekképp a per főtárgyára nézve hhagyni kellett. Curia; Hhagyja. (89. febr. 20-án 6696/88. Ü. L. 89. 16.) 4. Curia: Azon érték erejéig, melyet az örökhagyó apjától, B. Sándortól öröklött, felp.-ek csak ugy igényelhetnének örökséget, ha kimutathatnák, h. azon érték B. Sándorra is az ő fölmenőitől, felp.-ek közös törzsétől szállott volt. Mert az oldalági rokont csak képviseleti jogon illeti az örökösödési jog, s felp.-ek ezen joga nem terjedhetvén tovább, mint saját általuk képviselt felmenőik joga, az alp. hitvestárssal szemben nem követelhetnének ők örökséget oly vagyonból, mely felmenőikre, ha életben volnának, törvény szerint nem szállna vissza, hanem irányukban is jogilag szerzeménynek volna tekintendő s mint ilyen hitvestársi öröklésnek képezné tárgyát. Felp.-ek azonban nem mutatták ki, h. azon érték, mit az örökhagyó apjától örökölt, az ő szüléikről, ül. nagyszüleikről hárult B. Sándorra. De bizonyitva van, h. az örökhagyó B. Zsuzsanna az ő 1855-ben meghalt nagyanyja B. Istvánné sz. R. Zsuzsánna után, a ki A, szerint első-, másod- és harmadrendű felp.-éknek anyja, a többi felp.-éknek pedig nagyanyja volt pengő 50 frt 34 krt örökölt az alp.-seli házassága tartama alatt. Ezen értéket alp. felp.-ek irányában semmi esetre sem tekintheti szerzeménynek. Oly ági vagyona volt az, leszármazók. felmenők s végrendelet nélkül elhalt nejének, mely visszaszállott voma B. Zsuzsannára, ha élne s kell, h. visszaszálljon felp.-ekre, kik nevezett anyjukat, ül. nagyanyjukat képviselik (id. törv. szab. 10—12. §-ai). Közszerzeményi czimen különben sem követelhetne az alp. örökséget, hanem követelhetné legfelebb a közszerzemény felének a tulajdonát ; de erről itt nem lehet szó, midőn a kérdéses ingatlanok felének telekkönyi tulajdonosa s tényleges birtokosa amúgy is az alp. s a midőn felp.-ek azon ingatlanoknak csak a B. Zsuzsanna nevére telekkönyvezett felét igénylik örökségképpen. És mivel felp.-ek nem az alp. vagyonába beruházott hozományt, hanem az örökhagyó vagyonából örökséget keresnek: közönyös az a kérdés is, h. vájjon éppen a nagyanyja után örökölt pénzösszeget ruházta-e be az örökhagyó a kereseti ingatlanokba'? Mert az id. törv. szab. 10. §-hoz képest alp., mint hitvestárs, a felp. oldalrokonokkal szemben csak azon értéket követelheti örökségképp, mely mlialadja a nevére felp.-ek ágáról szállott vagyon értékét. Minth. pedig B. Zsuzsanna összes hagyatéka 258 írtnál nagyobb értéket nem képviselt, azért felp.-ek törvényes örökösödési jogát azon egész hagyatékra itéletileg elismerni kellett azzal, h. első-, másod- s harmadrendű felp.-eket mint az örökhagyó apjának testvéreit az örökség fejenkint, a többi felp.-eket pedig, mint az egyik elhalt apai nagybátya gyermekeit, törzsönkint illeti. (83. jun. 13. 9212. M. I. 1.) 5. Curia: Ha a nő férje előtt végrendelet nélkül halt el. az irott hitbér hitvestársi törvényes öröklés folytán a férjre száll. Ha tehát a nő után gyermekek maradtak, a hitbér ezeket illeti, mert ez esetben a hitvestársi öröklés ki van zárva. (82. febr. 22. 1113. Dt. II. 59.) Törvényes öröklés. Hitvestársi öröklés.