Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)
122 ÖRÖKLÉSI JOG. Törvényes van zárva azon esetben, ha a hajadon leány oly örökrészben részesitUtett, a öröklés. mehj a kötelesrészével felér, h. pedig felp. az osztály megejtése alkalmával a fenn mjelölt módon kiszámítandó kötelesrészét meg nem kapta volna, a per során maga sem állitotta, sőt azon kimutatások szerint, mely alp.-ek által a póttárgyalásnál felp. saját előadásai alapján állíttattak össze, felp. a kötelesrészét mhaladó örökrészben részesült. (90. nov. 4. 1183. Ü. L. 90. 48.) Nöág öröklése. 1. Curia: A fiágra hagyományozott nemesi jószágért fizetett impetrationalis sommá, melynek visszafizetése magszakadás esetére a nőági utódoknak az adománylevélben »sub evictione fisci regii« biztosíttatott, bekövetkezett magszakadás esetében oly örökségét képezi a nőági utódoknak, a melyből első sorban fizetendők ki a koronára visszaszállott jószág volt tulajdonosának adósságai. A fiscus evictiója az adománylevélben nem azt jelenti, h. a nőági utódok minden esetben mentek az adósságok terhétől, hanem azt, h. a fiscus szavatol nekik az impetrationalis sommáért — mások netaláni törvényellenes cselekményeivel szemben. Oly esetben pedig, midőn egy részről a nőági utódok követelik az impetrationalis sommát s a beruházások értékét s másrészről a magvaszakadt adományos fivéreinek utódai igénylik fiági örökségképp adományi czimen s családi egyezmények alapján a jószágot és ennek folytán a két rendbeli igénylők s a fiscus közt peregyesség jő létre, melyben mindkét rendbeli igénylők az állam kincstar irányában minden további igényeikről lemondanak s kapja mindegyikök bizonyos részekben a jószágot: ily esetben ugy a nőági utódok, mint a fivérek utódai is a magvaszakadt tulajdonos örököseinek tekintendők s mint ilyenek egyetemlegesen, örökségök erejéig köteleztetnek az adósságok fizetésére. (84. márcz. 28. 6189/83. M. I. 43.) Szerzeményi 1. Bp. tábla : A hagyatéki javaknak szerzeményi minősége levén vélelvagyon. mezendő, a hátramaradt házastárssal ül. jogutódaival szemben a fellépő oldalági rokonok kötelesek bizonyítani a hagyatéki javak ági minőségét. (25,079/84.) — Curia: Hhagyja. (3417/85. Dt. XIV. 324.) 2—3. Curia: A hagyatéki vagyon szerzeményi minősége mellett fennforgó vélelem ellenében felp. tartozott bizonyítani azt, h. örökhagyó hagyatékában oly vagyon foglaltatik, a mely felp. és örökhagyó közös törzsétől származván, ezen tény és vérségi kapcsolatnál fogva oldalági örökles tárgyát képezi. (89. szept. 11. 4. Dt. XXV. 221.) Azonos: Curia: 88. ápr. 17. 6765/87. (Dt. XX. 279.) 4. Curia : Szerzeményi vagyont képez azon dolog, melyet valaki vétel utján szerez és annak vételárát kifizeti. Azon körülmény, h. kitől kapott pénzen vétetett az meg, a dolog szerzeményi vagy ági voltának megítélésénél nem döntő; mert habár a vétel a szülőktől kapott pénzen és a szülők közbenj árása mellett történt volna is, a mvett dolog még sem a szülőktől szállt a vevőre. (89. ápr. 2. 9720/88. M. I. 232.) 5. Bp. tábla: Ági örökösödés tárgyául azon javak szolgálnak ugyan, melyeknek közös törzsről lett háromlása bizonyittatik : de egyrészről azon érték, mely ezen javakba beruháztatik. ági vagyonnak nem tekinthető, másrészről, miután az öröklött vagyon is mterhelhető, azon teher, mely az örökölt vagyonnal az örökösre száll, a vagyon értékéből leszámítandó, Ül., a mennyiben a teher kiegyenlittetik. az mint az örökölt vágyottba tttt beruházás, szerzeménynek tekintendő. (84. okt. 29. 15.039.) — Curia : Hhagyja. (85. máj. 12. 713. P. T. X. 12.)
