Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

ÖRÖKLÉSI JOG. 123 (i. Bp. tszék: [fj. S. Venczel 1880. nov. 3-án végrendelet hátrahagyása Törvényes nélkül elhalt; lemenő s felmenő ágbeli rokonok és hitestárs nem maradt. öröklés. Ennek folytán a keb. hagyatéki bíróság a csupán szerzeményből álló hagyatéki Szerzeményi vagyonra nézve az 0. B. Ért! 10. és 11. §-aira hivatkozva az osztályt akként vagyon, ejtette meg : h. az örökség felét alp.-ek mint örökhagyóval egy anyától származó édes testi-éréknek adta át ; a másik felét pedig a közös apa id. S. Venczel és mindkét nejétől származó gyermekek között egyenlő arányban osztotta fel. Bp. tábla: llhagyja. A per adatai által bizonyítva van. miként örökhagyó S. Venczel fel- és lemenő örökösök és hitvestárs hátrahagyása nélkül 1880. nov. 3-án hunyt el, felp. beismerése folytán pedig kétségtelen azon körülmény is. h. hátrahagyott javai saját szerzeményei voltak. Ily helyzetben pedig az ideigl. törv. szab. 10. és 11. §-ai értelmében, a hátrahagyott vagyon felerésze az apai, a másik felerésze az anyai ágra száll: minth. azonban az anyai ágat egyedül alp.-ek mint vér szerint legközelebbi rokonok képviselik: ennélfogva felperes elutasitandó volt. (48,660/82. Dt. V. 324.) 7. Curia: Felp.-ek nem mutatták ki, h. az örökhagyónak anyja után örökölt s most hagyatékot képező vagyonában léteznék olyan érték, a mely az ő felmenőikről szállott T. Erzsébetre, az örökhagyó anyjára. Ily helyzetben a hagyatéki javak felp.-ek irányában jogilag sserzeményieknek tekintendők, s ezekben a törvényes öröklés rendjén alp.. mint az örökhagyó apja, kizárja felp.-eket az örökségből, ugy, h. őt azon örökségben csak az örökhagyó anyjának leszármazói előznék meg. ha ilyen leszármazók maradtak volna. (84. márcz. 18. 6045/83. Dt. VIII. 222.) 8. Curia : Hogy a felp.-ek részére megitélt összeget örökhagyó szülői vagyonából tényleg mkapta, alp. jelen felebbezésében sem veszi határozott tagadásba, azon különben nem igazolt körülmény pedig, h. örökhagyó a kapott vagyont nőtlen korában elköltötte volna, és h. a hátrahagyott összes vagyon a házasság tartama alatt szereztetett, a hagyatéki vagyon jogi természetének megállapítására befolyással nem bir; mivel a hagyatéki vagyon ági vagy szerzeményi természetének jogi alapja csakis a vagyonnak az örökhagyóhozi viszonyában keresendő, e viszonyban pedig az örökhagyóra nézve csak az képez szerzeményt, a mely a szülőitől kapott vagyon értékét meghaladja. (87. okt. 7. 3567. M. I. 17J.) 9. Bp. tábla : Az a vagyon, mely az örökbefogadó örökhagyóról az örökbefogadottra öröklés utján hárul, a Hk. I. R. 57. cz. 2. §-a szerint az örökbefogadott szerzeményi vagyonának tekintendő. Curia: Hhgyja. (89. ápr. 11. 7801/88. Ü. L. 89. 17.) 10. Egri tszék: Azon ingóságok, melyeknek a kereseti és hagyatéki összeg vételárát képezi, mint kiházasitási tárgyak az elhalt Cs. Zsófiára nézve családi s öröklött vagyont nem képeztek, és igy az azokbani örökösödésnél az ágiság elve alkalmazást nem nyerhetne még az esetben sem, ha az alp.-i tagadás ellenében teljes beigazolást nyert volna is azon felp.-i állítás, h. azon ingókat felp. adta néhai Cs. Zsófiának ; s tek.. h. azon ingóságok, mint hiházasitási szerek M. Zsófiára nézve szerzeményi vagyont képeztek, s igy az abbani örökösödés törvényeink értelmében felmenő öröklés czimén