Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

ÖRÖKLÉSI JOG. 117 azok az ideigl. törv. szab. 10. §. értelmében reá szállanak vissza és h. az Törvényes örökhagyónak ajándékozott vagyonokra öröklési jogát fentartotta. Arra Öröklés, nézve, h. az örökhagyónak ajándékozott vagyonra öröklési jogát fentartotta, Nagyszülők felp. bizonyítékot nem szolgáltatott, nem különösen olyat, melynek alapján toes öröklése. szerződési öröklési jog megállapítható lenne, szerződési öröklési joga tehát nincs neki. De nincs felp.-nek öröklési joga a törvény alapján sem. mert az öregapát és öreganyát (nagyszülőket) az ideiglenes törv. szab. 12. §. értelmében, tekintet nélkül a hagyatéki vagyon eredetére, akkor illeti meg az öröklés, ha a leszármazó nélkül elhalt örökhagyó után sem szülők, sem ezektől leszármazott oldalrokonok nem maradtak : ifj. Sz. P.-nak azonban ifj. T. l.-né Sz. E. apai és anyai ágon testvére maradt, ez felp.-t mint öregapát a törvényes öröklésben megelőzi. Nem birván tehát felp. néhai ifj. Sz. P. után öröklési joggal, a most nevezett végrendelete érvényességének mtámadására nincs kereseti joga, ennek hiánya miatt tehát őt elutasítani kellett és pedig a köteles részre vonatkozólag azért is, mert a nagyszülőknek nincs köteles része (ideigl. törv. szab. 7. §.) (89. okt. 8. 475.) Curia: Hhagyja azért is, mert az 0. É. 12. §-a a szülők és nagyszülők között különbséget tevén, a törvény ezen rendelkezéséből kétségtelen, h. a 7. §. intézkedése a köteles részre jogosultnak mnevezett szülők alatt csakis az atyát és anyát kívánta érteni. (90. jun. 18. 191. J. SzIV. 266.) 2. Bp. tábla: Felp.-nő keresetével elutasittatik; mert h. felp, mint elhalt unokájának öreganyja, unokájának hagyatékában s annak tárgyai közt a kiházasitási tárgyakban is, az elhunyt édesatyjának kizárásával örökölhessen, azt tartozott volna bizonyítani, h. a kiskorú hagyatéka ági vagyont képez, a melyben leányának leszármazók nélkül elhalálozása esetében a felmenő örököst illette meg a törvényes örökösödési jog az idl. törv. szab. 10. §-a értelmében, mit azonban felp. nem bizonyított. (3191/88. Dt. XXII. 332.) 1—2. Curia: A felp. mint az örökhagyó P. Mária atyjának P. István- Ági vagyon. nak egyik testvére ági vagyonképp igényli azt, a mit a hagyatékból örökségül keres. De ági vagyont ő reá nézve P. Mária hagyatékában csak az képezhetne, a mi ezen örökhagyóra közvetlenül vagy apja után egy olyan törzséről szállott, a ki felp.-nek is törzse volt. Ilyen vagyonnak, a hazai jog Jogalmai szerint csak azt lehetne tekinteni, a mi a felp. felmenőiről származott és az is, a mit az örökhagyó apjától örökölt, a felp. irányában cmk akkor képezne ági vagyont, ha az a vagyon az örökhagyó apjára is az ő felp.-sel közös valamely törzséről szállott volna. Ily vagyont a felp. nem mutatott ki; perirataiban csak annak előadására és bizonyítására szorítkozván, hogy az, a mit ő örökségül igényel, P. Istvánról, az örökhagyó apjáról háramlott az örökhagyóra. Alp.-ek, a kik közül az I. r. anyai nagyanyja az örökhagyónak a II—V. r. pedig testvérei az örökhagyó anyjának néhai S. Máriának : ezen rokoni minőségükben szintén ági örökségképp igénylik az egész hagyatékot. De ők sem mutatják ki, h. a kereseti javak tőlük, i 11. az ő felmentőjükről szállottak az örökhagyóra. Ők is fejtegetéseikben csak arra szorítkoznak, h. az örökhagyó minden vagyonát anyjától örökölte, sőt azt is állítják, h. a kereseti javak jogilag az örökhagyó anyja szerzeményi vagyonának tekintendők. Ily körülmények közt ági vagyonról és ági örökségről itt szó nem lehet; és a kérdés csak az, h. a végrendelet, leszármazók,