Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)

116 ÖRÖKLÉSI JOG. Törvényes az örökhagyóra háramlóit, valamint a szerzeményi javakban birnak rend' Öröklés. szerint örökösödési joggal, és igy a törvényes osztályrészt is csak ezen javakból követelhetik. Mintán pedig felp. maga beismeri, h. örökhagyó a reá anyai nagyapjától háramlóit vagyonokról végrendelkezett, a neheztelt végrendelet által felp. törvényes osztályrésze érintve nincs. Igaz ugyan, h. oly esetben, midőn az ágról szállott vagyonra hivatott örökös nem létezik, az öröklés általános elvei szerint az örökhagyóhoz legközelebbi vérrokont az örökösödési jog az ági vagyonban is megilleti; de ezen örökösödési jog csak a szent korona öröklésére, de nem egyszersmind — a mennyiben a legközelebbi vérrokon a szülök egyike — a végrendelkezési jogra is van befolyással. Az ingóságokról, mint ez az e.-bírósági Ítélet indokaiban is felemlitve van, örökhagyó nem végrendelkezvén, és igy azokat alp.-ek a végrendelet alapján maguknak nem követelhetvén: azok törvényes örökösödésnek tárgyai. Ennélfogva az összes, szerzeményeknek tekintendő ingóságok törvényes örökösödés jogczimén felp.-nek annyival is inkább odaítélendők voltak: mert szerzeményi vagyonban a visszaháramlás elve alkalmazható nem lévén, a közelebbi ág a távolabbit kizárja. Ebből folyólag tekintve, h. W. Irma után sem anya, sem ettől leszármazó oldalrokon nem maradt: az apa, felp., a szerzeményi javakban minden távolabbi anyai ágon levő rokont az örökösödésből kizár. (84. febr. 5. 50,268/83.) Curia: Hhagyja. (84. szept. 27. 2620. P. T. IX. 5.) Oldalrokonok 1—6. Curia: Az oldalági rokonokat csak képviseleti jogon illetvén öröklése. az örökösödési jog, az nem terjedhet tovább, mint saját általuk képviselt felmenőik joga; a túlélő hitvestárssal szemben tehát nem követelhetnek örökséget oly vagyonból, mely felmenőikre, ha életben volnának, törvény szerint nem szállna vissza, hanem irányukban is jogilag szerzeményinek tekintendő s mint ilyen hitvestársi öröklésnek képezi tárgyát. (83. jun. 13. 9212. Dt. V. 272.) — Azonos : 83. márcz. 2. 5656/82. (P. T. VIII. 9.) — 84. márcz. 18. 6045/83. (Dt. VIII. 222.) — Lfi.: 78. jun. 4. 8496. (Dt. r. f. XX. 126.) — Lfi.: 80. jun. 23. 10261. (Dt. r. f. XXIV. 161.) Lfi.: 79. febr. 24. 155. (Dt. r. f. XXV. 109.) 7. Curia: Örökhagyó testvérének gyermekei, örökhagyó özvegye hitvestársi öröklési jogával szemben és OE. 10. és 11. §-a értelmében csak azon vagyonra nézve birnak törvényes öröklési joggal, a mely örökhagyó testvérének gyermekeivel közös törzsről szállván, ági vagyon tekintete alá esik. (90. jun. 4. 8817/89. J. 90113.) 8. Lfi.: Szerzeményi vagyonban a távolabbi törzset az öröklés csak abban az esetben illeti, ha a közelebbi törzsből rokon nem maradt; tehát ha a szülék egyike vagy ezektől leszármazott rokon él, az egész szerzeményi vagyon ezekre száll s nem osztandó meg a felmenő ágon leszármazott és távolabbi fokú oldalrokonokkal. (77. jun. 17. 5097. Dt. r. f. XIX. 12.) 9. Lfi.: A közelebbi közös törzsből származott oldalrokon a távolabbi közös törzsből származott oldalrokont az öröklésben megelőzi; ha tehát a szülék egyike vagy ezektől leszármazott rokon él, az egész szerzeményi vagyon ezekre száll s nem osztandó meg a felmenők másik ágán leszármazott, de távolabb fokú oldalrokonokkal. (71. márcz. 3. 7260.) Nagyszülők 1. Bp. tábla: A jelen esetben felp. néhai ifj. Sz. P. hagyatékára két íves öröklése, czimen támaszt öröklési igényt, u. m. a törvény és szerződés alapján állítván, h. miután a hagyatéki javak ő róla szállottak az örökhagyóra