Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1891)
100 CSALÁDI JOG. Gyámság és eladásába könnyelműen beleegyezett, a vételárt pedig bizonytalan speculagondnokság. tiókba fektette, nevezetesen 1872. évben a C) alatti szerződés szerint a m.-nyárádi és f.-ábrányi tjkvekben felvett birtokokhoz tartozó kir. kisebb haszonvételeket 6000 frton eladta, ill. a vonatkozó eladást 1872. évi 10098. sz. határozatával gyámhatóságilag jóváhagyta, a vételárból akkor kiskorú felp.-eket illető' fele részt azonban árvatári kezelés alá sem vette, minek következménye az lett. h. a 3000 frt elveszett, kérik ennélfogva az 1877. XX. t.-cz. alapján a fentemiitett gyámhatósági határozat hozatalában részt vett árvaszéki tagokat, P. P. és S. t. e. vármegyék tvhatóságát, végre B. I. volt t. és t. gyámjukat a 3000 frt tőke s ennek 1872. decz. 6-tól számitandó 6°/0 kamatának megtérítésére kötelezni. A felek által vitatott azon kérdés, h. P. P. és S. megyék árvaszéke illetékes volt-e felp.-ek felett gyámhatóságot gyakorolni, vagy sem ? még ha e perben vizsgálat tárgyát képezhetné is, a kártérítési kérdés elbirálására befolyással nem bir, mert ha a gyámhatóság cselekményeiből vagy mulasztásaiból a felekre kár háramlott, felelős akkor is, ha illetékesen járt el, ha pedig eljárásával vagy mulasztásával kárt nem okozott, nem tartozhatik kártérítéssel, habár talán illetéktelenül avatkozott volna a gyámhatósági hatáskör gyakorlásába. Habár alapos alp.-ek azon ellenvetése, h. a törvénynek visszaható ereje nem lévén, az 1877. XX. t.-cz. rendelkezései a fenforgó esetben nem alkalmazhatók, ez azonban alp.-ek felelősségén s netáni kártérítési kötelezettségén nem változtat, mert az emiitett törvénytől eltekintve is, a tisztviselő, mivel azon kárért, melyet hivatalos eljárásában, akár cselekvése, akár mulasztása által okozott, ha a kár szabályszerű jogorvoslattal elhárítható nem volt, teljes kártérítéssel tartozik s a törvényhatóság tisztviselőiért, ha a károsult azok vagyontalansága miatt kielégítést nem nyerhetne, a törvényhatóság felelős. (70. 42. t.-cz. 73. 75. §.) A kérdés csak az lehet, okoztatott-e az alp.-ileg perbe vont árvaszéki tagok ezek által cselekvése vagy mulasztása által felp.-eknek kár. Maga az eladás, ill. annak hhagyásának ténye kártérítés alapjául nem szolgálhat, mert az. h. a kiskorúak vagyona feltétlenül természetben megtartandó, törvény által elrendelve nincs, sőt gyakran a természetbeni megtartás eredményezné a kiskorúak tetemes károsodását, azon kérdés elbírálása pedig, h. az eladás szükséges vagy előnyös-e, a vagyonkezeléssel megbízott közegek s a gyámhatóság hatáskörébe tartozik és a fennforgó esetben ezen kérdés azért sem birt fontossággal, mert felp.-ek az eladást ezen szempontból meg nem támadják s csak a tényleges vételár mtéritését követelik. Az sem képezheti a kártérítési kötelezettség alapját, h. a gyámhatóság a kiskorúakat illető vételárt árvatári kezelés alá nem vette, mert a fennálló törvények értelmében az apa kiskorú gyermekei vagyonát rendszerint számadás terhe nélkül kezelni jogositva lévén, a gyámhatóság nem járt el törvényellenesen, midőn az ingatlanokért befolyt vételárt az atyja kezelése alatt hagyta. Az atyja által kezelt vagyon felett a gyámhatóságot csak a felügyelet s az éhből folyó azon kötelezettség terhelte, h. a kiskorúak vagyonának kellő biztosításáról gondoskodjék. Kérdés tehát csak az, terheli-e a gyámhatóság perbe vont tagjait ez~ irányban mulasztás.
