Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 1. kötet (Budapest, 1891)
V annak, hogy a Curia teljes ölési döntvényei alól is. bizonyos esetekben, kibúvói keresnek. A judicaturánk tudományos értéke szempontjából bizonyára nagyon szomorú <• tapasztalai melyet megszerezhet mindenki, a ki e gyűjteményt birálóan vizsgálja — kétségtelenül mélyebben rejlő okokban leli magyarázatát. És nem vélünk tévedni, midőn ama nézetünknek adunk kifejezést, hogy ezen okokat főleg a Curia szervezésében találhatni föl, abban, hogy tagjai jobban állnak a bureáukratismus járma alatt, semhogy kellőképen kifejezésre juthatna jogászi egyéniségük; de másrészről abban is, hogy nálunk a tudományt egyenes ellentétben levőnek vélik a gyakorlattal és ezért csaknem irtóznak attól, hogy a mindennapi jogvitákat eldöntő határozatokban annak is engedjenek helyet. Nem volna helyén, ha itt fejtegetném e fölfogás alaptalanságát, ha itt bizonyítanám be. hogy a jogi életben a tudomány és a gyakorlat a test és lélek jellegével birnak. Csak együttesen élhetnek, csak együttesen érvényesülhetnek. A tudományosságot nélkülöző gyakorlat merev, mozdulatlan, fejlődésre képtelen test, mert hiányzik belőle az. a mi életet ad neki. A puszta elmélet pedig, a mely nem sarkall a gyakorlat igényein és tapasztalatain : annyira eszmei, elvont valami, hogy annak a mindennapi jogviszonyok szabályozásánál lehetetlen hasznát venni. És a külföld már is számolt ezzel. A jogi irók alig mulasztják el fejtegetéseikben a birói gyakorlatra, mint a jogi életre való folytonos vonatkozást és mint már emlitém, a külföldi biróságok Ítéletei sohasem mellőzik felfogásuk támogatására és igazolására a jeles jogászok véleményének idézését, sőt commentálását sem. Csak hazánk bíróságai zárkóztak el eddig a joggyakorlatnak tudományos alapra fektetésétől, kétségtelenül azért, mert tagjai között oly kevesen vannak, a kik a jogot tudományosan müvelik. Es én a magam részéről lehetetlennek tartom ez állapot javulását mindaddig, mig a biró-kinevezési rendszer nálunk meg nem változik, mindaddig, mig a jogtudomány hivatásos művelői nagyobb számban nem foglalandják el bíróságaink itélőszékét. Ha nem is lehetünk tehát dicsérettel azon joggyakorlat iudományos értéke iránt, melyet e gyűjtemény magában foglal: mégis lehetetlen elzárkóznunk annak, fönn már ecsetelt fontossága elől, hogy a magyar felsőbíróságok gyakorlatát rendszeres alakban magunk előtt lássuk. E fontosságnak tudata indított e gyűjtemény elkészítésére és azt hiszem, hogy nem végeztem vele fölösleges munkát. Hogy hasznos munkát végeztem-e? annak eldöntéséi azokra kell biznom. a kik e gyűjteményből akarnak megismerkedni á