Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 1. kötet (Budapest, 1891)

[. VAGYONJOG. 3. Curia: Az A. a. bemutatott okiratban foglalt, élők közöli létrejött Ajándékozás.. ajándékozásnak, mint ilyen szerződésnek tekintendő, mert ezen okirat tartalmából kétségtelenül kitűnik. h. néhai U. Gusztáv felp.-t részben már teljositett, részben ezután az ajándékozó haláláig teljesítendő szolgálataiért 1000 írttal kívánta jutalmazni; e jutalom az ajándékoz*) halála idejében volt kiszolgáltatandó, erre tehát az örökösöket helyesen kötelezhette, annyival inkább, minthogy az ajándékozó később a B. a. végrendeletben örökösei előtt JS felemiitette s magának fentartotta az 100O Irt erejéig való intézkedbetést, továbbá mert felp. mint házféliigyeWnő ebbeli kötelességét U. Gusztáv haláláig teljesítvén, a részére ígért jutalmat kétségkívül elfogadta s ennek következtében joga van az A. a. okirat alapján aip.-ektől, mint B. szerint az ajándékozó örököseitől a keresetbe vett összeg kifizetését követelni. Ezen okoknál fogva alp.-eket, kik az ajándék kiűzetéséi alaptalanul tagadták meg, nemcsak a kereset beadásától folyó 6 százalék kamat, hanem mint pervesztesekel a perköltségekben is marasztalni kellett. (89. szept. 5. '2872. Dt. XXIV. 98.) 4. Lfi.: Az adomány törvényes ok nélkül visszavonható nem lévén, érvényesen utalványozott. magánnyugdíj törvényes ok nélkül a nyugdíjazó által sem el nem vonható, sem kellő ok nélkül le nem szállítható. (78. jul. 11. 0:58!). Dt. v. f. XXI. 108.) 5. Curia: Felp. maga sem állitja, h. az alp. szolgálatába oly szerződés Keguadomány mellett lépett, melynél fogva a szolgálat mszünte után nyugdíjhoz jogos és annak viské igénye lehetne s így a midőn alp. mind a mellett őt a szolgálat inszünte szavonása. utáni időre is egész fizetésének élvezetében mhagyta. ezt csak kegyelemből tette. Ha tehát a felp. által valódiságára nézve kétségbe nem vont 2/. alatti iratban világosan ben nem foglaltatnék is az, h. felp. fizetése nem nyugdíj, hanem kegyadomány czimén szolgáltassék ki, azt szerződési kötelezettség hiányában nem nyugdíjnak, hanem csak kegyadománynak lehetne és kellene tekinteni. E részben egészen közönyös dolog az. h. mi indította alp.-t a kegyadomány kiszolgáltatására, h. alp. a kegyadományt felp. élete fogytáig rendelte kiszolgáltatni és h. alp. felp.-nek kijelentette: »téged a kegydij czim ne bántson, mert nem az az irányadó, a mit a kormányzóság mond vagy tesz. hanem a mit mi együtt megállapítottunk". Azért abból. h. alp. a fölebbi körülmények iránt neki kínált főesküt sem el nem fogadta, sem vissza nem kinálta. alp.-re joghátrány egyáltalában nem származhatik. mert a kegyadomány indoka a kegyadomány jogi természetén semmit sem változtathat; mert főeskü nélkül is bebizonyított tény az. h. alp. a kegyadomány kiszolgáltatását a 2j. alatti iratban időhöz nem kötötte s így azt életében mindaddig kiszolgáltatni köteles lett volna, mig alp. életben van és felp. alp. irányában oly magaviseletet nem tanusit, a mely alp.-t a kegyadomány mtagadására törvény szerint feljogosítja, s mert végre a 2-,'. alatti irat világos tartalmával és azon ténynyel szemben, h. felp.-t szerződés szerint nyugdíj nem illeti, a íoesküvel való bizonyításnak arra nézve, h. felp. nyugdíjra van jogosítva, helye nincs. Miután ezekhez képest kétséget nem szenvedhet, h, alp. felp.-nek fizetését a szolgálati viszony mszünte után nem szerződési kötelezettségnél fogva, hanem pusztán kegyelemből rendelte kiszolgáltatni, az eldöntendő kérdés csak az lehet, jogosítva volt-e alp. felp.-től kegyelmét mvonni és a kegydij kiszolgáltatását mszüntetni. A kegydij kiszolgáltatását alp. először a keresetlevél szerint is az 1879. évi okt.—decz. évnegyedes járandóságot illetőleg tagadta meg s a mtagadás oka alp. állítása szerint az