Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 1. kötet (Budapest, 1891)

27S I. VAGYONJOG. Kényszer. birói ítélettel már kimondatott, figyelembe vehető nem volt. Áttérve a per érdemére : a hit alatt kihallgatott felp.-i tanú R. Terézia szülésznő vallomásával bizonyitva van, h. az akkor előre haladott terhes állapotban volt felp.-nő, mielőtt a G) a. biztosítási okiratot aláirta, ezt előző 2% órával már lázas és izgatott állapotban volt és ennek következtében tanú jelenlétében levetkezve az ágyba lefeküdt. L. Mária ugyancsak felp.-i tanú szintén hil alatt bizonyitja. h. felp.-nő ágyban feküdt; ezen kivül tanú még azt is bizonyítja, h. a midőn felp.-nőnek férje R. József, R. Samu és D. János alp.-ek társaságában 1885 jun. 13-án esti 9 óra tájban felp.-nőnek szobájába belépett, felp.-nő már akkor aludt és h. álmából férje által keltetett fel, mégpedig e szavakkal »kelj fel és ird alá« és a midőn felp.-nő nyomban fel nem kelt, férje e szavakkal kelsz-e fel vagy nem« durván reá kiáltott, si'íl akkor már öklével is fenyegette; végül azt is bizonyitja, h. felp.-nőnek férje ez alkalommal ittas volt és h. az különben is majdnem mindennap ittas szokott lenni, és ily állapotban felp.-nővel mindannyiszor durván bánt. Továbbá, a mennyiben a C) a. biztosítéki okiratnak felp.-nő által történt aláírásával kezdettől végig folytonosan jelen volt B. Samu és D. János alp.-ek a felp.-nő által nekik válasziratilag odakínált főeskü szövegében foglalt azon lényeges kifejezést »sürgetőleg« az általuk letenni ajánlott főeskü szövegében minden indokolás nélkül mellőzték, és így arra, »h. felp.-nőnek férje nem sürgetőleg parancsolta felp.-nőnek a C) a. biztosítéki okirat aláirását« az esküt letenni készségeseknek nem nyilatkoztak, sem a nekik odakínált l'őesküt felp.-nőnek vissza nem kínálták, alp.-ek ellenében annak ellenkezője t. i. <>hogy felp.-nőnek férje igenis sürgetőleg parancsolta felp.-nőnek a C) a. biztosítéki okirat aláirását,« beigazoltnak veendő. Felp.-nő a felhozott tanúvallomások által azon ténykörülmények begyőzésére: h. 1885. évi jul. 13-án esti 9 óra tájban lázban fekvő beteg volt és már aludt; h. álmából férje által kíméletlenül felriasztatván, férje az ágyból való felkelést és aláírást felp.-nőnek még öklével való fenyegetés mellett is parancsolta: végre h. férje az alkalommal ittas volt, és h. az majdnem mindennap ittas szokott lenni és ily állapotban felp.-nővel mindannyiszor durván bánt, félbizonyitékot állított elő. Ezen ténykörülmények mégis felp.-nőnek már akkor nagyon előre haladott terhes állapota, és életveszélylyel járni szokott szülésének közeledése felp.-nő lelki állapotának nagyfokú izgalmasságára és ebből kifolyólag azon teltevésre engednek alapos következtetést vonni, h. felp.-nö a C) a. biztosítéki okirat aláírásakor cselekményének horderejét egyáltalán felfogni képes nem volt, és azt kizárólag a Térje által reá gyakorolt erkölcsi kényszer hatása és a férje által terhes állapotában történhető bántalmazás veszélyétől való félelem uralma a., tehát akaratának nem szabad elhatározd* sából irta alá. (87. jun. 16. 724.) — Curia: Hhagyja. (88. nov. 23. 521<». üt. XXII. 29.) — Azonos: Lemondási okirat kiállítása biztosító társaság részére a szolgabírónak letartóztatással való fenyegelése folytán.'''Lji. 81. jul. 6. 4087. (Dt. r. I. XXVIII. 32.).