Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 1. kötet (Budapest, 1891)

I. VAGYONJOG. 267 nem védelmezheti magái alp. azzal. h. a visszafizetés csak becsületbeli köte- A teljesítés lessége lévén, arra a törvény utján nem szoritható; mert a fölebbiek szerint ideje, azon kifejezésnek, h. alp. tartozásának visszafizetését becsületbeli kötelességének ismerje, nem lebet más értelmet tulajdonitani, mint azt, h. felp. jogilag fenálló követelésének visszafizetését alp. becsületének lekötésével akarta biztosítani, minthogy alp. 4. sz. a. levele szerint egyéb biztosítékot nyújtani képes sem lett volna. Ezekhez képest, miután alp. csak akkor köteles tartozását egészben vagy részben visszafizetni, ha oly kedvező helyzetbe jő, h. azi teheti, alp. helyzete azonban még felp. előadása szerint sem javult anynyira. h. egyszerre 92.000 frlot kamataival együtt visszafizethetne; másrészről felp. keresetét nem arra intézte, h. alp.. a mennyiben az 5. és 6. számú levelek kelte után netalán mint hivatalnok nagyobb fizetést huz és nagyobb tantiémekben részesül, azonfelül a 30,000 frtnyi váltók visszafizetése által támadt terhei apadtak, javult anyagi helyzetéhez képest bizonyos összegnek azonnali vagy évenkénti fizetésére köteleztessék, ezen okokból felp.-t keresetével elutasítani kellett. (83. máj. 22. 697. Dt. V. 173.) 2. Curia: Alp. nyilatkozata által, melyet a válaszban neki odakínált főesküre tett. részéről beismertnek tekintendő, h. a kereseti követelés kifizetését félp.-nek nem feltétlenül ugyan, de azon feltétel alatt ígérte, ha üzletének jó menetele ezt megengedi, vagyis lehetővé tenni fogja. Kétségtelen e szerint, h. alp. a fizetésre magát kötelezte s csakis a teljesítést azon időre tartotta fenn, a mikor erre üzletének jó menetele folytán képes leend. Ezt figyelembe véve, jelen esetben voltaképpen csupán a teljesítési idő mhatározása körül forog a kérdés, mely idő, midőn valamely kötelezettség lehetőség szerint teljesítendő, a dolog természetéből kifolyólag, tekintettel a fenforgó körülményekre, a hiró által állapítandó meg. Azon ellenvetése alp.-nek, h. viszonyai a kötelezettség teljesítését ez idő szerint meg nem engedik, kifogás természetével bírván, ezen kifogását alp. tartozott bebizonyítani. Ez irányban azonban alp. semmit sem hozott fel, mi ebbeli állításai támogatására szolgálhatna, mig másrészről azon körülmény szól, h. felp. 1875. évtől kezdve 1884. évi máj. 26-ig, mely napon keresetét beadta, majdnem 8 évi halasztást engedett, mely időtartam alatt alp. 49 frt 30 kron kivül egyéb lerovásokat nem teljesített. Ily viszonyok között a teljesítési időpont bekövetkezettnek lévén tekintendő s így felp. jogosan követelhetvén a fizetést: a tábla Ítéletét ezeknél fogva hhagyni kellett. (85. febr. 10. 722/84. Dt. XI. 240.) 3. Curia: . . . Hogy alp. a most szóban levő 8000 írtnak kárpótlására vonatkozólag utólag vagyis a kiegyezés után Ígéretet tett felp.-nek, azt alp. maga is beismeri, de azon korlátozással, h. a 8000 frtot csak azon keresményéből igérte törleszteni, melyre neki felp. üzleti összeköttetés és egyéb segédkezés által alkalmat nyujtand. Az ezen alp. előadás bizonyításául felmutatott 2. és 3. sz. alatti felp.-i levelek tartalmának összevetéséből csakugyan az is látszik, hogy akkoriban felp. maga is ily uton és módon számított kárpótoltatásra, azonban a felp. részéről D. a. csatolt, az 1879. évben keletkezett 2. és 3. sz. alatti levelek után majdnem két évvel, t. i. 1881 jul. 10-én alp. által irt levélben, jelesen annak végpontjában ez utóbbi maga elejti a fizetési Ígéretéhez kötött fenébb érintett azon feltételt, h. t. i. a menynyiben neki felp. a keresetre alkalmat fog adni, és ettől függetlenül azt kijelenti, h. daczára annak, h. felp. ezen irányban telt ígéretet nem teljesítette, ő nem akarja, h. felp. nála valamit veszítsen és h. ki fogja őt, habár