Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 1. kötet (Budapest, 1891)
268 I. VAGYONJOG. A teljesítés csekélyebb részletfizetések utján is. elégíteni, de ugyanazon levelében lizetési ideje. kötelezettségének bekövetkezését attól teszi függővé, h. ha a tevékenysége által újonnan megállapított üzletének tőkéjéből valamely részt nélkülözhet. A D. alatti levél által tehát maga a fizetési igéret elvállalása bizonyítva van. de ugyanezen, felp. által felmutatott levél másrészről azt is tanúsítja, hogy alp. a fizetést nem azon esetre ígérte, ha azt vagyoni helyzete engedi, mi ki tűnik abból. h. ámbár az emiitett levélben maga beismeri, h. utóbbi időkben magának szép tőkét szerzett, tehát vagyoni helyzete előnyös, még sem ajánl annak alapján fizetést vagy részlettörlesztést, hanem ezeket csak a jövőben és akkorra helyezi kilátásba, ha majd üzleti tőkéjéből valamit nélkülözhet ; a teljesítés idejét határozó féltétél tehát kizárólag ezen utóbbi körülményben rejlik. Ezek szerint pedig tek.. h. a teljesítés feltételéül nem valamely tárgyilagos körülmény vagy tényleges állapot, mint például a vagyoni helyzet, melynek fenléte bíróilag is megállapítható, hanem alp.-nek tisztán subjectir felfogáson alapuló elhatározása van a D. alatti levélben felállítva; tek.. h. egy ilynemű feltételhez kötött ígéretnek teljesítése, eltekintve attól, h. az emiitett levélben a teljesítésnek mérve sincs szabatosan meghatározva, bíróság előtt és per utján nem követelhető; végre tek.. h. a felp. által a kötelező igéret feltételére vonatkozólag kinált főeskü. a táblának az érdemben felhozott helyes indokai szerint a fenforgó körülmények között nem alkalmazható: a m.-biróság Ítéletét helyben kellett hagyni. (85. máj. 12. 26. Dt. XII. 19. i 4. Bp. ker. és rts.z.: Alp. a B) a. okmányban a fizetés teljesítését nem önkényére, hanem körülményeihez képest lehetőség szerint tartotta fenn, ily esetben pedig alp. azon egyszerű állításai, h. jelenleg oly anyagi viszonyok között még nem létezik, melyek a fizetést lehetővé tennék, elégséges alapot arra. h. a fizetés terhe alul bizonytalan időre felmentessék, nem nyújt, hanem alp. mint kifogást erre alapító fél a prts. 152. §-a értelmében azt igazolni is tartozott volna annyiban, h. a bíróságot azon helyzetbe hozza, miszerint ez az előadott körülmények tekintetbe vétele mellett, a fizetési időt méltányosság szerint a keresk. törv. 331. §-a értelmében mhatározza. melyet önkéntesen, bizonytalan időre halasztani alp.-nek jogában nem áll. Ezen bizonyítási kötelezettségének alp. eleget nem tévén, nem tekinthetik oly viszonyok közt levőnek, h. a B) okmány kelte óta eltelt 4. esztendőre, már most 15 nap a. teljesítendő fizetésére kötelezhető nem lenne. Curia: A mi alp.-nek a B) a. okirat azon kitételére alapított időelőttiségi kifogását ill.. h. a legjobb lehetőség szerint fog fizetni, helyesen mellőztetett, az e.-biróság által ez iránt felhozott okoknál fogva. De helyesen mellőztetett azon a felp.-nek kinált főesküvel bizonyítani kívánt alp.-i kifogás is. mely szerint peres felek a visszafizetést csak azon esetre állapították meg, ha alp. börzeüzlet után nagyobb nyereségre tesz szeit és a B) a. követelést per utján érvényesíteni nem fogja, mert az előbbi kifogás a B) a. okirat tartalmával ellenkezik, de határozatlan is. a mennyiben meg nem állapítható, h. nagyobb nyereség a. mily összeg értendő, ez utóbbi pedig egyértelmű volna a feltétlen lemondással, bizonyítása tehát a felp.-i tagadás ellenében csak akkor volna megengedhető, ha később és nem a B) a. okirat kiállításával és elfogadásával egyidejűleg történt volna, alp.-nek előadása szerint azonban felp. ezen kijelentést a B\ a. kiállításával egyidejűleg tette. (85. máj. 27. 65, Dt. XII. 199.