Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 1. kötet (Budapest, 1891)

264 L VAGYONJOG. A teljesítés nyújtásakor állott fenn«. (A. öst. Ger.-Z.eit. 1853. No. 19.) Ily széllemben ideje. Fejlődött általában a törvénykezési gyakorlat az Írásbeli eljárásban, méltányoltatva — 1848 előtt ugy, mint azután — a magánjogi német irodalom által is. (Savigny, Syst. VI. 263. §.; Schmid, Arcb. für civ. Prax. XXX. köt.: Vangerovv, Pand. I. 160. §. No. 3.: Unger, Syst. II. 131. §. not. 1.; Windscheid, Pand. I. 128. §. not. 5. stb.) Nem is indokolható a jogszolcálhttás érdekeinek szempontjából az, hogy az időelőttiségi kifogásnak hely adassék akkor, midőn a teljesítési határidő a per befejezte előtt lejári;. Mert a formáknak az eljárás minden nemében az a rendeltetésük, h. az anyagi jognak biztosítékul szolgáljanak és az anyagi igazság, h. a törvénykezés egyedüli czéljához képest érvényesülhessen, nem természetellenesen mesterkélt, hanem egyszerű, természetszerű eljárási elvek alkalmazását kívánja; az oly eljárás pedig, mely a birót az ő szemei előtt elenyészett kifogás méltatására kényszeríti, természetellenes és sérti a jogérzetét magának a bírónak is. Ama tan, mely szerint a birói Ítélet a litis contestatio időpontjára vezetendő vissza, már keletkezésekor a felp. oltalmát czélozta; mert tulajdonkép a felp, az, ki a per elhúzódása által jogos érdekeiben sérelmet szenved. Ezen czélzattal lett törvény és gyakorlat által mindenütt megállapítva az, hogy az elévülés és elbirtoklás kérdése a kereset időpontja szerint bírálandó el, a kereset utáni, vagyis a per alatti idő nem lévén számba vehető. A vindicatiónál megkívántatott mindig nemcsak a tjdonjog a felp. részén, hanem a tényleges birtoklás is az alp. részén, de ha alp. csak kereset után, a per folyama alatt jutott a keresett tárgy birtokába, ez a tjdon és birtok megítélését nem akadályozta. Hasonló felfogás érvényesült a haereditatis petitióval és a személyes keresetekkel szemben is. Azon eljárás pedig, mely az időelőttiség indokából elutasitandónak mondja a keresetet akkor is, midőn a teljesítési határidő és feltétel a per folyama alatt bekövetkezett, ellenkezik mondott czéllal anélkül, hogy azt bármely processualis érdek igazolná. Mert ha vannak az alp.-nek a kereset érdeme ellen alapos kifogásai: azokat időelőttiségi kifogása mellett is előadhatja és azok alapján a biró érdemileg fogja a felp.-t keresetével elutasítani: ha pedig nincsenek olyan kifogásai: a teljesítési határidő és a feltétel bekövetkezte után nem fog marasztaltatása által jogaiban sérelmet szenvedni. És a perköltség iránt a biró — tek. a per körülményeire, nevezetesen a keresetnek kezdetben idó'előttiségére és az alp. jogos védekezésére — mindig intézkedhetik ugy, hogy a perköltséget kölcsönösen megszünteti. Az nem vitás, h. a midőn az alp. a per folyama alatt a kereseti követelést egészben vagy részben önként megfizeti, illetőleg teljesiti: a biró a tudomására hozott s bebizonyull ezen tényt tartozik figyelembe venni és alp.-t abban, amit a kereset után fizetett és teljesített, itéletileg nem marasztalhatja, de viszont nem venni figyelembe azt a tényt. h. az időelőttiségi kifogás a határidő bekövetkeztével a per folyama alatt hatályát vesztette és a keresetet időelőttiség indokából elutasítani: ez oly következetlenség volna, mely csak a felesleges perek és költségek szaporítására — a bíróságok szükség nélküli megterheltetésével és az igazságszolgáltatás kárával — vezetne. És olyan eljárást a hatályban levő perrendtartás nemis szab elő. Arra azonban, h. az időelőttiségi kifogás hatálya a per folyama alatt elenyészettnek tekintethessék, megkívántatik, h. a teljesítési határidő és feltétel az e.-bírósági ítélet hozatala élőtt következett légyen be. Mert az 1881. LIX. t.-czikk 29. §-ához képest a felebbviteli biró olyan ténybeli körül-