Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 1. kötet (Budapest, 1891)

í. VAGYONJOG. 263 is vitattatott, következtetni kell, h. a kötelezvény kiállítása idejében mindkét szerződő fél bécsi Jakos volt s a szerződésnek is ugyanott kellett teljesittetnie; — minth. pedig általános érvényű jogelv szerint a törvények visszaható erővel nem birnak, a peres jogügylet az abból eredő jogok és kötelezettségek tekintetéből jelenleg is még az annak keletkezése helyén érvényes osztrák polg. tkv. szabványai szerint bírálandó el, annál is inkább, minth. a kötelezvény kelte idején is az osztrák törvények voltak hatályban. Tek. pedig, h. az osztr. polg. tkv. 1480. §-a értelmében a kamatok 3 év alatt elévülnek, felp.-t kamatkövetelésének 1858. jul. 23-ától 1882. márcz. 4-ig terjedő részével is elutasítani kellett. Ellenben az 1882. márcz. 5-től a kereset megindítása napjáig járó 4 százalék kamatok megfizetésében alp.-t felp. részére marasztalni kellett, mert az 1885. márcz. 5-én benyújtott kereset által az elévülés folyása megszakittatván, alp. a mondott időre kamatokat fizetni köteles. A kitett időn is azonban felp. csak 4 százalék kamat megfizetésében volt elmarasztalható, mert az osztrák polgári törvénykönyv 995. §-a szerint a törvényes késedelmi kamat csak 4 száztólit tesz ki. (86. márcz. 5. 7052/85. ül. XIV. 210.) III. A kötelezettség teljesítésének ideje. I. 1. Curia: Azon körülmény, h. a követelés a kereset be- Időelötttség nyújtásakor még nem járt le, nem szolgál akadályul a követelés k\f°9asamegítélésére akkor, ha a teljesítési határidő és feltétel a per folyama alatt, az e.- bírósági ítélet hozatala előtt bekövetkezett. Indokok: Az 1848. előtti hazai törvénykezés abban, hogy a kereseti követelés csak a kereset beadása után. a per folyama alatt járt le. akadályt a követelés megítélésére nem látott. Felmerült ez a kérdés nem egyszer, különösen a zálogváltó perekben, és ugy oldatott meg. h. az időelőttiség kifogása, ha a visszaváltási idő és feltétel a per folyama alatt bekövetkezett, figyelembe nem vétetett. (Decz. 15. ad rel. pign. in div. Com. — Frank, közigazság törv. II. 570—1. 1. v.) Csak az 1852-iki ideiglenes polg. perrendtartás hatálya alatt kezdett itt-ott keletkezni az ellenkező gyakorlat, mely a keresetet mint időelőttit elutasitandónak mondotta olyankor is, midőn az időelőttiségi kifogás alapjául vett tényleges állapot, az e.-birósági Ítélethozatalakor már megszűnt és ellenkezőre változott volt azáltal, hogy a kereset indításakor még be nem következett teljesítési határidő a per folyama alatt lejárt. Pedig az a gyakorlat nem volt követelménye az Írásbeli eljárás rendszerének: és arra az 1852-iki perrendtartásnak —egyébként a szigorú alakszerűség szellemében intézkedő — szabályai sem nyújtottak támpontot. E tekintetben dr. Schuster Ferdinánd, ama perrendtartás 294. §-ára vonatkozólag azt irta. h. »a dilatorius kifogások az iratok becsomózásától fogva az itélet-hozatalig letelt időfolyás által is hatálytalanokká válhatnak, s hogy ezt a biró minden esetre tartozik figyelembe venni«. (Schuster, Civ.-Proc. 491. 1. 4.) A bécsi cs. kir. legfőbb törvényszék is egy 1852. évi ápr. 1-én 3204. sz. alatt kelt elvi jelentőségű határozatában — természetesen az Írásbeli eljárás álláspontjáról — kimondotta, h. »a bíró által figyelemre méltatandók a kereset indítása után bekövetkezett tények is, nem lévén kivétel nélkül szükséges, h. a kereseti jog ugy állapíttassák meg. mint a hogy az a kereset be-