Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 1. kötet (Budapest, 1891)

260 I. VAGYONJOG. Kamat. figyelembe venni nem lehetett, mert a felp. állítólagos ígéretének tényére a főeskü általi bizonyítást ki nem terjesztette, hanem csupán a 18°/0 fizetésére nézve kínálta meg a tagadó fó'esküvel felp.-t, már pedig az 1877. évi VIII. t.-cz. 5. §. és a Curiának 24. döntvénye szerint az adós a tényleg lefizetett magosabb kamat visszafizetését, ül. annak a tökéből való levonását a félek külön megállapodásának esetén hivül csakis az 1883. évi XXV. t.-czikkben meghatározott uzsoravétség tényálladékának szabályszerű megállapítása alapján követelhetné vissza, mely előzmény a jelen esetben fenn nem forog. Mindezeknél fogva másodrendű alp.-t a kereseti tőkében, annak kamataiban, a kikötött bekebelezési költségben s mint ügyvesztettet az összes perköltségben feltétlenül el kellett marasztalni. A kamatok 8°j6-ban Ítéltettek meg, mert felpaz e.-birósági ítéletet másodrendű alp.-re vonatkozó részében egészben felebbezte, az A. alatti adóslevélben pedig a kamat 1880. évi július 15-étől 8°/0-al köttetett ki; tek. azonban, h. másodrendű alp. a perben azt állította, h. a kamatok 1882. jul. l-ig ki vannak fizetve, felp. pedig csak a magasabb kamatok fizetését vonta kétségbe s ekként a 8°/0 kamatnak 1882. július l-ig történt kifizetését hallgatag beismerte, felp.-nek. másodrendű alp-.sel szemben, csakis 1882. évi július 1-től lehetett kamatot megítélni, ellenben a most emiitett ideig lejárt kamatok iránti keresetével felp.-t ugyanezen alp.-sel szemben feltétlenül el kellett utasítani. (86. febr. 12. 3692/85. P. T. XII. 5.) Késedelmi ka- II. 1. Curia: Kártérítési perben felp.-nek kamatok meg nem ítélhetők; mert mat. az, vájjon történt-e és mennyiben kártétel és mennyi a kárösszeg, csak a birói ítélet hozatalától függött, ennek jogérvényessége előtt tehát alp. a fizetés tekintetében késedelmesnek nem volt tekinthető. (83. okt. 24. 772. Dt. VII. 23.) 2—3. Curia: Habár a kereset alapját képező kötelezvényben kamat ki nem köttetett: tek., h. a kötvénybeli összeg visszafizetésének ideje 1867 április 28-án lett meghatározva, alp. pedig fizetési kötelezettségének meg nem ftlelt felp. alp.-töl mint késedelmes adóstól a kikötött fizetés napjától a törvényes 6°l0 kamatot jogosan követelheti. (88. decz. 28. 9749. (Dt. XXII. 130.) Azonos határozat: Curia 8 6. márcz. 5. 7052/85. Dt. XIV. 210.) A töke iránti 4. Pozsonyi tszék: Felp. keresetével elutasittatik. Indokok: Felp. kereperben nem setében alp. megyei árvaszéket 1862. nov. 28-tól 1882. febr. 8-ig számítandó követelt kése- és 671 frt 43 krt tevő 6% késedelmi kamatokban azon 583 frt 23 krnyi delmi kamat, tőkeösszeg után kéri marasztaltatni, mely összeg részére, mint a fennállott nagyszombati cs. kir. jbg által több rendbeli árvás követelés behajtásával megbízva volt joggondnok részére ügyvédi munkadijak és költségek fejében megállapittattak, és mely összegnek végrehajtás terhe melletti megfizetésében alp, el is marasztal tátott. Törvényes gyakorlatunk szerint késedelmi kamat fizetésére csak oly adós kötelezhető, ki ugy minőségére, valamint mennyiségére nézve is vita alá nem eső (liquid) és már le is járt tartozásának teljesítésévé, késedelmeskedik. Ebből következik, h. számadási viszonyból eredő követelések, dl. tartozások után, mivel minőségük és mennyiségük e jogviszony természetnél fogva csak a felek közötti kölcsönös elszámolás utján, vagy ha ez magán uton nem eszközölhető, csak számadási per utján hozhatók tisztába, agy szinte mindazon követelések után, melyek megállapítását a törvény bíróra bízza, a késedelmi kamat csakis a kölcsönös elszámolás napjától, ill. a tartozás megállapítását tartalmazó ítéletben annak teljesítésére kiszabott határidö lejárta napjától követelhető. Tek. már most. h. az imént emiitett köve-