Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 1. kötet (Budapest, 1891)

222 L VAGYONJOG. Tkvi rendtar- vagy a B. házastársak végrehajtási tömegét illeti-e?. L. Mór tulajdoni jogát, tás. figyelembe venni még sem lehet, hanem a nevezett házastársak előjegyzett 95. §. tulajdonjogát igazoltnak elfogadni és ehhez képest az emiitett vételármaradványt ez utóbbiak tulajdonául elismerni kellett; mert tény az, h. L. Mór lulajdoni jogát B.-ék ellen a fenemiitett vételárhátralék megfizetésének elmulasztása miatt az ezek javára bejegyzett tulajdonjogi előjegyzés törlésével nem érvényesítette, hanem a helyett ellenök azon vételárhátralék megvétele végett végrehajtást vezetvén, amaz ingtl.-okra, mint már B.-ék tulajdonára végrehajtási zálogjogát bekebeleztette s azután ugyanazon ingtl.-okat, még pedig az I. alatti árverési kérvénye szerint kifejezetten »mint B.-ék ingtl.-ait<- végrehajtási árverés utján eladatta, kétségtelen léhát. h. L. Mór eme cselekményeivel tényleg kijelentette, h. ő amaz ingtl.-okat saját követelésének fedezésére szolgáló zálognak tekinti és mint ilyeneket akarta árverés alá bocsátani: ill. h. ő azon ingtl.-okra nézve tulajdoni jognak érvényesítéséről tényleg lemondott és B.-ék előjegyzett tulajdoni jogát igazoltnak és feltétlennek ismerte el. És ezt, mini alp. saját cselekvényének szükségképi jogkövetkezményét az adásvevési szerződés II. pontjában az ingtl-ok elárvereltetésére nézve foglalt kikötésből merített alp.-i érvelés mellőzésével annál inkább el kellett fogadni, mert különben a végrehajtási árverés iránti kérvényének értelme nem volna, mivel a végrehajtási és önkéntes árverés közötti különbséget éppen az jelezi, h. amazt a hitelező saját követelésének behajtása végett a zálogjoggal terhelt ingtl. tjdonosa ellen, emezt pedig maga a tjdonos saját adósságai törlesztése végett van jogosítva kérni ; de alp. a már kért és foganatosított végrehajtási árverést tetszése szerint nem tekintheti önkéntesnek vagy részben végrehajtásinak, részben önkéntesnek; annál kevésbé, minthogy az elárverelt ingtl.-ok egyrészét ő maga vette meg, mit pedig, ha azokat sajátjának tekintette volna, a tulajdonjog fogalmánál fogva nem tehetett volna; mert ha ily helyzetben alp. fenemiitett végrehajtási cselekvényei daczára is tjdonosnak fogadtatnék el. ez esetben azon viszás jogi állapot állana elő. h. ugyanazon dologra nézve ugyanazon időben a tjdonos és végrehajtó hitelező ugyanazon személyben összpontosittatnék. Alp. tehát B.-ék ellenében vagy csupán tulajdoni jogát vagy csupán hitelezői jogát érvényesíthette, de a kettőt együtt semmi esetre sem, mivel az egyik a másikat kizárja: ha tehát alp. tényleg mint végrehajtató hitelező érvényesítette jogát: tartozik annak következményében is, h. t. i. a vételár felosztásánál csupán hitelező tekinthető, megnyugodni. Azon körülmény pedig, h. L. Mórnak B.-ék elleni követelése vételárhátralékot képez, még annak tkvi kitüntetése mellett is a dolgon nem változtat, mert az elsőbbségre nézve tekintet nélkül a követelés eredetére, csak a tkvi bejegyzés sorrendje irányadó. Ugyanis ha a vételárt mint olyant elsőbbség illetné, az ingtl.-t ugy kellene képzelni, mintha az a már lefizetett és még hátralékban levő vételár arányához képest az eladó és vevő (ez esetben L. Mór és B.-ék) tulajdonát képezné, ily fictió alapján tovább kellene menni, vagyis az árverésen bejött vételárt a vevő hitelező és a vételárhátralékot követelő eladó között azon arány szerint kellene felosztani, mely szerint a lefizetett és hátralékos vételár erejéig a vevő lett, ill. az eladó maradt az ingtl. tjdonosa. ez pedig jogi képtelenség volna. Mindezeknél fogva eltekintve attól, hogy a fenforgó körülményeknél fogva a kérdéses vételármaradványnak felp.-ektől való elvonása által alp. valóban másnak kárával gazdagodnék, a per tárgyát képező tulajdoni kérdést fenebbi