Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia, a Kir. Itélőtáblák és a pénzügyi közigazgatási biróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 1. kötet (Budapest, 1891)
[. VAGYONJOG. 147 titnlo oneroso szerezte, s Ő és jogelődei azt mint valódi és tettleges birto- Tulajdoni per. kosok a kir. kincstár mint csupán tkvi tjdonos ellenében elbirtokolták. Ezen ellenvetés azonban figyelembe nem jöhet, mert való ugyan a •/• a- szerződés szerint, hogy S. János 1810. évben R. Teréziától a kérdéses földeket adásvétel utján szerezte, de nem külön, banem a fehértemplomi posta-állomással együtt, melynek azok- elválaszthatlan tartozékát képeztél- oly módon, hoyy a földek haszonélvezetére csak az időnkinti postamesterek voltak jogosítva, kiknek azonban nem állott szabadságukban azokat elidegeníteni vagy örökösödés tárgyává tenni, miből folyik, hogy amennyiben jelenleg a S. családhói a postát senki sem birja, de nem is bírhatja, mivel az állami kezelés alatt áll, a postaállomás tartozékát képező földek haszonélvezetére a S. család tagjai, valamint alp. is többé mi joggal sem birnak. mert a haszonélvezetet szemben a tkvi állapottal el sem birtokolhatták; minek folytán a m.-bíróság Ítélete a haszonélvezeti jog megszűntének elismerésére, a feljegyzés törlésére és az ingtl.-ok birtokba adására ez okokból hhagyandó volt. Ami a viszonkeresetet. különösen annak az 1600 frt vételárra vonatkozó részét illeti, figyelembe volt veendő az 1810. évi márcz. 19-én kelt s S. János és R. Terézia fehértemplomi postamesterné közt létrejött •/• a- adásvevési szerződés és az ezt megerősítő 1811. évben kiadott Z. a. intézmény: kitűnik ugyanis a •/• főszerződés 1 pontjából, h. az eladás tárgyát a feliértemplomi posta képezte az ahhoz tartozó postatelekkel és az összes industrialis rétföldekkel (überlásst die Poststations-Regale mit dem dazu anklebenden ganzen Post-Grund sammt dem Industrial und Viehwachs-Grund) oly módon, hogy a 10,000 frt vételárból 6000 frt magára a postára, 4000 frt pedig annak a földek hozzácsatolásával eszközlött javadalmazására (dotatio) esett, mi kétségtelenné teszi, h. S. .lános a postaállomás tartozékát képező földeket titulo oneroso szerezte. Bizonyítja ezt főleg a Z. a. intézvény, melyben kimondatott ugyan. h. a posta sem el nem idegeníthető, sem örökösödés tárgyává nem tehető, de kimondatott az is, hogy S. ezen adományozás által megkapja azon jogot, h. a postát 10 évi kifogástalan birtoklás után más, a posta szolgálóira alkalmas egyénnek eladhatja (auf das Postregale lediglich das Befugniss erlange, solches nach 10-jáhrigem untadelhaften Besitze an ein anderes Individuum zu veráussern), miből kitűnik, h. a S. család a postaföldekre nézve megnyerte azon jogot. h. akkor, midőn a postaállomás másnak confer áltatott, ugyanannak a földeket eladhatta. Tek. pedig, h. az által, miszerint a fehértemplomi postaállomás állami kezelés alá jutott, alp.-tői elvonatott a lehetőség a postaföldeket eladás utján érvényesíteni s a befektetett pénzösszeget visszakapni; tek. továbbá, h. a postaállomással együtt a postaföldek is a kir. kincstár birtokába visszakerülnek, nemcsak méltányos, de igazságos is, hogy a földekért alp. jogelőde által fizetett vételárt a kir. kincstár megtéritse : és pedig annál inkább, mert 47. a. postaigazgatósági körrendeletből kitetszik, hogy a mennyiben (a titulo oneroso) megszerzett postáknak azok tekintendők, melyek az illető postamester birtokába adásvétel utján jutottak s melyekben a vételár ki volt téve és melyek az állam részéről jóvá hagyattak, a 7. a. szerződéssel megvett posta ilyennek tartandó, mivel abban a most mondott teltételek mind megvannak. Ezek ellenében nem jöhet tekintetbe az, h. alp. jogelődei a postaföldeket örök áron meg akarták szerezni, valamint az sem, hogy a törzslapokon a fönebbi feltételek kitéve nincsenek, meri azok alp. jogelődének megkérdezése nélkül szereztettek, s nincs kimutatva, hogy ö 10*
