Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1907)

Büntetőjogi Döntvénytár. 12. A gyengeelméjü vádlott saját előadása szerint a csendőri fenyegetés hatása alatt beismerő vallomást tevén, fogházbüntetésre Ítéltetett. Ezen itélet ellen nem felebbezvén, büntetését kiállotta. Ujrafelvétel folytán a vád alól felmentetett, azért mert gyengeelméjűsége folytán a cselekmény neki be nem számitható. Kártalanitás iránti kérelme elutasittatott, mert az alapügyben hozott bűnösségét megállapító járásbirósági itélet ellen nem élt perorvoslattal ; ez a tény pedig a kártalanítási igény érvényesítését a BP. 579. §-ának 3. pontja értelmében kizárja. Az a körülmény, hogy az elitélt az újrafelvételi eljárásban gyenge, elméjűnek nyilváníttatott, az alapügyben hozott alsófoku ítéletre vonatkozóan kijelentett megnyugvás hatályát nem ronthatja le, mert vádlott gyengeelméjűsége az ügy ada taiból következtetve nem lehetett oly nagyfokú, melynélfogva ő az ítéletet elfogadó nyilatkozatának jelentőségét fel nem foghatta volna. (Curia 1905 deczember 21. 2764/905. sz. a. I. Bt.) A kir. Curia: Sz. M. kártalanitás iránti kérelmével elutasittatik. Indokok: A M.-n 1904 szeptember 8-án megtartott bucsu alkalmával az abban részivett több egyén kárára lopás követtetvén el, a károsok között volt Sz. I.-né is, ki tapasztalva, hogy kézi kosarából 7 K-t tartalmazó pénztárczája ellopatott, a tolvajt üldözőbe vette, feltartóztatta, kit Sz. M. személyében elfogni és a rendőrségnek átadni csakugyan sikerült ; kinél azonban a lopott pénzből már csak 1 K 20 fill. találtatott meg a pénztárczával együtt. Az ekként letartóztatott Sz. M. ugy a csendőrség előtt, mint a g-i kir. járásbíróságnál történt kihallgatásakor beismerte, hogy az említett bucsu alkalmával N. I. 16 éves legény társaságában, a csendőri tényvázlatban megnevezett egyének kárára öszszesen kétrendü lopást követett el, melyek közt az utolsó Sz. I-né kárára elkövetett lopás volt, amikor is üldözőbe vétetvén, a csendőrségnek adatott át. A lopott pénzt vagy annak egy részét Sz. M. Büntetőjogi Döntvénytár. VII. k. 2