Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1907)

18 Büntetőjogi Döntvénelőadása szerint minden egyes lopás után N. L-nek adta át abból a czélból, hogy a lopott összegben utólag osztozkodjanak. Sz. M. a csendőri tényvázlatban foglalt adatokkal megegyező ezen beismerése alapján a g-i kir. járásbíróság által 74(5/904. sz. a. hozott, a felek megnyugvása folytán nyomban jogerőssé vált ítélettel kétrendü lopás vétségeért összbüntetésül — a mellékbüntetésen felül — a 7 napig tartott előzetes letartóztatásnak egészben való beszámítása mellett 3 havi fogházbüntetésre Ítéltetvén el, ezt a büntetést azonnal az itélet kihirdetése után megkezdette. Az ezek szerint befejezett bűnvádi ügy azonban utóbb az elitélt Sz. M. érdekében beadott kérvény folytán újra felvétetvén, vádlott az ujabban megtartott tárgyaláson az alapügyben tett beismerő vallomását visszavonta, a visszavonás indokául azt hozván fel, hogy azért tett beismerést, mert az őt letartóztató csendőrörsvezetőnek a fogság hosszú tartamával való fenyegetésétől megijedt. Minthogy továbbá vádlott védője azt vitatta, hogy vádlott gyengeelméjü, kinek emiatt a terhére rótt lopások be nem számithatók, a kir. járásbíróság Sz. M. elmeállapotát orvoszakértő által megvizsgáltatta, s ennek azon véleménye alapján, hogy Sz. M. elmegyengeségben szenved, mely miatt tette neki be nem számitható, a beszámithatlanságot megállapítván 792/904. sz. a. hozott jogerős ítéletével az alapügyben hozott ítéletet hatályon kivül helyezte, és vádlottat a vád és következményei alól a BP. 326. §-ának 3. pontja alapján felmentette, minek folytán vádlott szabadon bocsáttatott. Sz. M. ezek után a p-i törvényszékhez benyújtott kérvényében az alapügyben hozott jogerős itélet alapján szenvedett szabadságvesztés büntetését a BP. 578. §-a alapján kártalanítást kér. Igaz ugyan, hogy folyamodó, aki jogerős itélet alapján szabadságvesztésbüntetést szenvedett, ujrafelvétel folytán jogerős ítélettel felmentetett, hogy tehát a kártalanítási igény érvényesítésének a BP. 578. §-ának 1. pontjában meghatározott feltétele fenforog ; ámde Sz. M-t mégsem illeti kártalanítás, mert ugyanő az alapügyben hozott bűnösségét megállapító járásbirósági itélet ellen nem élt perorvoslattal; ez a tény pedig a kártalanítási igény érvényesítését a BP. 579. §-ának 3. pontja értelmében kizárja. Az a körülmény, hogy Sz. M. az újra felvett eljárásban gyengeelméjünek nyilváníttatott, az alapügyben hozott alsófoku