Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1907)

Büntetőjogi Döntvénytár 63 fogházbüntetés nem tartozik azok közé, amelyek a Btk. 92. §-a értelmében enyhébb büntetési nemre változtathatók át ; államfogház esetén tehát a 92. i alkalmazásának csak akkor van helye, ha az illető cselekményre a törvény az általánosnál magasabb minimumot állapit meg, mely esetben a Btk. 23. §-ában meghatározott legkisebb mértékig lehet szállani. Jelen esetben azonban e körülmény nem forogván fenn, a vádlott semmiségi panasza nem neheztel jogsérelmet, s igy a törvényben kizártnak tekintendő. 40. Gondatlanság állapíttatott meg, midőn a vádlott helytelen hajtásával és az előtte haladó figyelmeztetésének elmulasztásával okozta a sértett megsérülését. (Curia 1906 jan. 31. 1056/906. sz. a. I. Bt.) A kir. Curia: A semmiségi panaszok elutasittatnak. Indokok: A közvédő és hozzá csali akozva a vádlott a BP. 385. §. 1. aj pontja alapján azért jelentettek be semmiségi panaszt, mert a bizonyítottnak elfogadott tényá llás a vádba helye, zett bűncselekményt nem állapítja meg. Minthogy azonban a kirtábla tényként állapította meg, hogy az ügetve hajtó vádlott az előtte haladókat, kik között a sértett is volt, a szokásos módon reá kiáltással nem figyelmeztette, minthogy meg van állapítva az is, hogy vádlott az előtte raenő szekereket balról kerülte meg, holott ennek az 1890 : I. tcz. 167. §. 1. aj pontja szerint jobbról kell történnie ; minthogy a közlekedési szabályokat meg nem tartó vádlott annál fokozottabb gondoságra volt kötelezve : a kir. télő tábla ne m tévedett, midőn vádlott gondatlanságát megállapította s az által okozott súlyos testi sértést a Btk. 310. §-a alá vonta. Ehhez képest a semmiségi panaszok a BP. 337.J§-ának 4. bekezdése értelmében elutasitandók voltak.