Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1907)

62 Büntetőjogi Döntvénytár. alapján azért jelentett be semmiségi panaszt, mert nem adatott hely azon indítványának, hogy az osztályelleni izgatás (Btk. 172. §. 2. bek.) és az alkotmány egyik intézménye elleni lázítás (Btk. 173. §.) bűncselekményeire szóló kérdéseken felül a hatóság elleni becsületsértésre (Btk. 262. §.) is tétessék fel kérdés. A semmiségi panasz alaptalan. A főkérdésnek és az ezzel egy természetű kisegítő kérdésnek a BP. 355., 356. §-ai értelmében a vád tárgyává tett bűncselekményre kell irányulnia. Jelen esetben a Btk. 262. §-ába ütköző cselekmény tényálladéka sem a vádiratban, sem a főtárgyaláson nem tétetett vád tárgyává és ilyenné tehető nem is volt, mert hiányzott a Btk. 271. §. szerint szükséges felhatalmazás. A hatóság elleni becsületsértés tényálladéka tehát ítélet alá nem volt bocsátható. De eltekintve ettől, kisegítő kérdésnek a BP. 356. §. szerint csak az esetben van helye, ha a vádba helyezett tett tényelemei olyképpen változtak, hogy a tett más jogi minősítés alá vonandónak mutatkozik, mint amilyenen a vád alapszik. Jelen esetben az izgatás és a lázítás tényállásai szolgáltak a vád alapjául, ezek pedig tartalmilag külömböznek a «meggyalázás» tényálladékától. Mig ugyanis az előbb megnevezett tettek gyűlölet keltését czélzó cselekedetek, addig a meggyalázás a becsületet kisebbítő cselekedet. A főtárgyalási jegyzőkönyvből kitűnik, hogy az izgatás illetve a lázítás vádbeli tényelemei nem módosultak olykép, hogy azok a becsületsértés tényelemét alkotó meggyalázást látszanának magukban foglalni. Ehez véve azt is, hogy a becsületsértési cselekmény, mint személy ellen irányuló, nem is követhető el állami intézmények ellen általában, hanem egyes meghatározott hatóság, testület, stb. ellen : világos, hogy a védő által indítványozott kérdés, midőn oly kérdést indítványozott, mely egyrészt a meggyalázás elemét, másrészt a budapesti kir. büntetőtörvényszéket sértettként jelöli meg, nem a vádba helyezett tett jogi minőségének változását vette alapul, hanem uj vád tárgyává nem tett tényálladékra irányult, melyre kérdést feltenni nem lehetett. A semmiségi panasz tehát a BP. 437. §-ának 4. bekezdése alapján elutasítandó volt. A vádlott által a BP. 385. §-ának 3. pontja alapján bejelentett semmiségi panasz a BP. 434. §-a értelmében azért utasíttatott vissza, mert a vádlott ellen alkalmazott állam-