Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1907)

Büntetőjogi Döntvénytár. 35 előbbeniek közzététele által a tartalom azonossága esetén is^ amennyiben annak büntethető volta megállapítható, minthogy a büntetendő tartalommal megjelent sajtóterméknek minden ujabb közzététele a bűncselekmény alkatelemeit újra megvalósítja, teljesen önálló sajtóvétség tényálladéka létesül, melynek büntethetőségén az a körülmény, hogy a közlemény üldözés tárgyát nem képezett más közleménynyel megegyez, mit sem változtat. Ilyen körülmények között annak megállapítása, hogy az előbbeni röpiratok mikor adattak ki, illetőleg tétettek közzé ? a jelen eset elbírálására nézve teljesen közömbös lévén, az esküdtbíróság a védő részéről a vizsgálatnak a jelzett irányban leendő kiegészítése iránt előterjesztett indítványt helyesen mellőzte. Helyesen mellőztetett a védőnek az az indítványa is, hogy a bizonyító eljárás a «Legyen világosság* feliratú röpirat szerzőjének kipuhatolására kiterjesztessék. Mert a vádlott a vizsgálat alatt kijelentette, hogy a kérdéses röpirat szerzője külföldi, aki ennél a minőségénél fogva felelősségre nem vonható ; vádlott tehát a BP. 572. 4-ában meghatározott időn belül nem nevezett meg olyan személyt, akinek felelősségre vonása az ellene megindított eljárás megszüntetését vonhatta volna maga után ; s mert vádlott az ezekhez képest az 1848 : XVIII. tcz. 13. és 33. §-aiban megállapított fokozatos felelősség rendszerénél fogva ő reá, mint kiadóra háruló felelősséget ugy a vizsgálat alatt mint a főtárgyaláson tett kijelentése szerint kifejezetten elvállalta. Ezeknélfogva a BP. 384. §. 9. p.-ba körülirt alaki semmiségi okból az esküdtbíróság ítélete ellen emelt semmiségi panaszt mint alaptalant, a BP. 437. §. 4. bek. értelmében el kellett utasítani. 19. A felszólalások engedélyezése a BP. 29,6. §-a szerint az elnök jogai közé tartozik, melyekre nézve az itélő tanácsnak határozati vagy felülvizsgálati hatásköre nincs. — Vádlott beismerte, hogy a vádbeli közleményt ő irta. Mi adat sem merült fel arra nézve, hogy ez a vallomás, mely a szerzőség elismerését magában foglalja, a valóságnak nem felel meg, s igy a további bizonyítás felesleges volt; az a körül3*